2. évad - 2. rész – Iphone 6s

- Hallod, téged is megműtött a doki, vagy mi van?! – nézett rám Ricsi értetlenül, amikor beléptem a házba. Ja, igen, nos... Haza értem ötre. Valahol ez érthető. De ezt csak azért, mert közben tök jól elbeszélgettünk Mátéval.

- Nem, csak találkoztam az újonnan összeszedett bátyámmal – vázoltam a rövid lényeget, Ricsi kezéből pedig kiesett a lábas, ami után ezerrel elkezdett kapkodni.

- Mi van? Fogadott? Újonnan? Báty? Ha?! – rázta meg végül a fejét értetlenül.

- Na jó, várj – nevettem el magam, majd felmentem a gépemért és rámentem Máté adatlapjára, Ricsi pedig mellém állva kezdte el nézegetni. – Nagyon jó fej, agyon dumáltuk az egész napot és hallod, elkezdi, hogy neki csak bátyja van, de mindig is akart egy hugicát, majd benyögi, hogy leszek-e a fogadott húga. Erre rávágtam, hogy ezt Krisszel és Milánnal is dumálja le.

- És az előzményekből ítélve belementél – nevetett fel végül Ricsi, mire csak bólintottam.

- Kit csekkolunk? – szólalt meg hirtelen mögöttünk Drina, mi meg Ricsivel kábé a plafonig ugrottunk ijedtünkben. – Pasijelölt? Basszus, de helyes.

- Neked pasid van, nem? – nézett rá értetlenül Ricsi.

- Ja, de hűséget fogadtam, nem vakságot – forgatta a szemét unottan Drina.

- Vagy még azt sem – jegyeztem meg, mire Drina rávágott egy „Ennyi!” szöveget, majd fogadta a pacsimat, Ricsi pedig csak legyintett és visszament főzni. Ezek után Drina felrángatott a szobámba, mondván, hogy már pedig nekem minden apró részletről be kell számolnom. Hát beszámoltam neki rendesen, csak nem éppen pasijelölt, de mindegy.

- Neee! Kajak megcsinálta? – nézett rám a nevetéstől már könnyes szemekkel Drina, a kábé másfél órás mesélés után.

- Én is csak így néztem, hogy most akkor mi van, aztán szakadtam a röhögéstől. A lényeget nem is mondtam. Kaptam egy új telót. De b****i, én majdnem elájultam – szedtem elő a táskámból az nemrég kapott készüléket. – Mondom neki, hogy Dominik hülye kutyája szétszedte az enyémet ma reggel. Erre csak így random kihúz a táskájából egy Iphone 6s-t. Én meg csak pislogtam.

- Mi van? Ezt neked adta? – szedte ki a kezemből a telót.

- Hallod, végül rávettem, hogy a felét visszafizetem, mert az egészet nem hagyta, meg ragaszkodott hozzá, hogy fogadjam el, de fú... Akkor is, tök para már, hogy csak úgy előhúzta – értetlenkedtem még mindig, hogy akkor ez most hogy is lehetséges.

- Ismered kábé öt órája, röhögtök minden szarságon, erre a kezedbe nyom egy Iphona 6s-t egy „Nesze, vigyed, nekem van vagy hatmillió” stílusban?! – vázolta a rövid helyzetet Drina. – Basszus, tényleg álom pasi – bár, nem pont ezt a reakciót vártam. – Én mikor fogok ilyet kapni Milántól....?

***

- Ezt komolyan nem hiszem el! – vágódott be Krisz a bejárati ajtón, de kábé úgy, mint egy most szabadult pszichopata. Egyébként a nappaliban ültem Drinával és Szilivel, mivel Ricsi időközben elment megtanítani Kittit főzni. A lényegét nem vágom, mivel a csaj tud főzni, de mindegy.

- Veled mi van, megcsapott a 220?! – reagált elsőnek Szili, amikor Krisz idegbetegen levágta magát a kanapéra.

- Kussolsz! – vágta rá kapásból Krisz. Hoppá, most tényleg felhúzta valamin magán. Lássuk, Léna nem lehet, ma békültek ki és amikor összevesznek Krisz jobbára bevágja az emót...

- Ser, elviszel majd vásárolni? – fordult felém Drina, figyelmen kívül hagyva Krisz jelenségét. – Plázába, meg – vette elő a zsebéből a telefonját, majd felém fordította. Három oldal?! –, Ricsi összeírt egy kisebb listát.

- Szerintem nála mást jelent a kicsi fogalma... – rökönyödtem meg, majd Szili felé fordult. – Jössz velünk?

- Persze! – vágta rá kapásból, mi meg fel is álltunk, majd az ajtóban elkezdtük felvenni a cipőnket. – Mellesleg, Krisznek most mi kínja? – kérdezte Szili, már az autóban ülve.

- Gondolom összeveszett Milánnal – feleltem unottan, majd kifordultam az utcából.

- Azt kétlem, Milán nincs is itthon – szólalt meg Drina is mellettem, Szili pedig a két ülés közé hajolva társult hozzánk. – Szerintem most érhetett Fiolába.

- Telefon. Meg ezeknek mindegy, megoldják – vontam meg a vállam, majd a visszapillantóból ránéztem Szilire. – Te a plázázást hallottad?

- Aha, de Ricsi éppen kiéli a szexuális vágyait a konyhában, Krisszel nem lehet beszélni, Flóra az öccsére vigyáz, ja és erről majd akarok valamit kérdezni, így már csak ti maradtatok – darálta a srác, mi meg Drinával csak pislogtunk, hogy fel tudjuk fogni a hirtelen jött infóáramlatot.

- Vagyis, a lényeg, hogy mi van Flóra öccsével, vagy mi? Nem értem – húztam össze értetlenkedve a szemöldököm.

- Ja, csak hogy holnap nem tudnád elvinni Flórával őket Hatvanba? Mert ott van az apjuk és találkozni akarnak vele, csak Ádi még kicsi – próbálta finoman felvezetni a helyzetet Szili. Ádinak hívják egyébként Flóra öccsét és nem is olyan kicsi, öt éves.

- Hát, kábé három fele érek csak rá – adtam meg magam végül.

- Miért, hova mész? – kapcsolt Drina legelőször.

- Máté mondta, hogy holnap jön haza Londonból a bátyja, szóval megismerkedhetnénk – vázoltam a helyzetet, amit még eredetileg a szobámban akartam, csak ugye... Rátértünk a telefon témára, amit még mindig nem értek (És ezt még vagy százszor el fogom mondani a mai nap folyamán.), pedig már este fél kilenc. És, még jó, hogy nekünk ekkor jut eszükben boltba menni. – Amúgy, plázába szerintem mi már nem megyünk.

- De ki az a Máté? És miért akar hirtelen bemutatni a bátyjának?! Szereztél egy pasit és nekünk megint nem szóltál?! – Szili tömérdek kérdésére gyorsan eldaráltam a dolgokat és ekkor érkeztünk meg, szóval a telóval együtt képet is mutattam Mátéról. – Azta! Krisz ki fogja nyírna.

- Milán is – nevetett fel Drina, amikor mellénk ért a kocsival. 
- Majd valahogy adagolom nekik, csak előbb nyugodjanak le a kedélyek. Ja, tényleg, add ide a telódat Szili – kértem el a srác készülékét, majd beírtam az új számomat, a régit pedig kitöröltem. Amikor visszaadtam neki rájöttem, hogy ez így irtó lassú lesz, szóval megint elkértem tőle és kábé a hatmillió ismerőseinknek is írtam egy-egy SMS-t, az új számomat illetően. Vagyis, csak azoknak, akik ugye hívnak, meg ilyesmi. Értem itt Dodóékat, mivel szerintem már vagy kétmilliószor hívott, és nem ért el, ugyebár. Tuti meg fogok halni... Ja és igen. A telóval együtt kaptam egy új SIM kártyát is. Ezzel csak az a rohadt nagy vicc, hogy még mindig nem értem.

- Szóval, amikor Ricsi listáját láttam, azt hittem, hogy sok. Most nyíltan kijelenthetem, hogy ez a sok! És te is sokkot fogsz kapni, ha ezt mind megiszod! – állt le velem vitázni Drina, amikor két karton energiaitalt pakoltam be a kocsiba.

- Először is, én csak a listát nézem, aszerint pedig két karton. Másodszor, hét éve rá vagyok kattanva és eddig még nem kaptam sokkot. Nem most fogom elkezdeni – veregettem meg a vállát, majd továbbhaladtunk.

- Piálunk ma? – lepődött meg Szili, amikor hozzá is elért a lista.

- Nem, csak valami piás kaja lesz – magyaráztam meg a helyzetet, és mivel mindenki szerint mindent megvettünk, mentünk is a pénztárhoz. Most jöttem rá, hogy tökre imádom ezt az autót. Legalább ha felvásároltatja velünk Ricsi az egész boltot, tudjuk hova rakni: nagy a csomagtér. Hazafelé menet Szili elkérte a telómat és ezerrel csekkolást végzett. Tök jól elvolt vele, mindaddig ameddig haza nem értünk és még akkor is nyomkodta volna, csak Drina leverte, mivel a csomagokat nem egyedül szándékoztuk bevinni. Hazaérve Krisz még mindig a kanapén dekkolt, bár most már ezerrel kedvesebb kedvében volt. Vicceltem ám, rohadtul nem volt nyugodtabb, sőt inkább egyre idegesebb.

- Te! – támadott le egyből, én meg csak furán nézve rá, visszamentem hozzá a nappaliba. – Megkérdezhetem, hogy ez mi?! Meg ez?! És ez?!

- Khm, igen, szóval az úgy volt, hogy.... – na igen, próbáltam kertelni, de nem sok sikerrel, mivel eléggé kíváncsi volt, hogy mégis miért van három kép kint a facen, amiken egy idegen (Vagyis, csak számára idegen.) pasival vagyok, konkrétan Mátéval. Végül leültem mellé és elrizsáztam mindent, ma már sokadjára, de segáz. Ha még egyszer el kell mondjam a mai nap folyamán, tuti, hogy falnak megyek.

- Meg a nagy szart! – vágta rá kapásból és most mondjam, hogy nem erre a válaszra számítottam?

- Na jó, nem várom meg, míg kivered a hisztit, szóval szólj ha lehiggadtál, mivel eddig te vagy az első, aki nem képes normálisan reagálni – álltam fel mellőle, ezzel közbeszólva a szavába. Mert igen, folytatta volna, eléggé szépen és ha ezt hagyom neki, akkor még holnap délután is itt ültünk volna. Ha meg lehiggadt úgy is megérti a lényeget. Plusz, még én sem tudom, hogy mi van itt, szóval... Max. a saját káromon tanulok, ennyi. Felérve a szobámba egyből Lunát kezdtem el keresni, már csak megszokásból is. Miután rájöttem, hogy ez tökre felesleges, inkább elmentem fürdeni. És... sikerült be is aludnom a kádba. És szerintem én reggelig ki sem mentem volna, ha éppen nem kezd el csörögni a telóm. Tök kómáson törülköztem meg, öltöztem fel és még mindig ugyan ilyen állapotban vettem fel Dodónak a telefont. Egyértelműen leüvöltötte a fejem, de a dührohama után részleteket kért. És akkor most tényleg nekimegyek a falnak...