30. rész – Titkok, kések, keresések

- Ideges – állapította meg Dodó a helyzetet, úgy mintha itt sem lennék, de segáz. – Nagyon ideges. Nézd, még rázza is a lábát.

- Lehet, Dominik idegesítette fel – vélekedett Drina is.

- Fogjátok már be! – vágtam magam oldalra az ágyon. – És felejtsétek el végre Dominiket! Van jobb pasi is az életemben, mint az, ch!

- Még szép, hogy van! Bár nem tudom, hogy kiről is folyik itt a duma, de ha ennyire zavar, szívesen kicsinálom neked! – csapódott közénk Kristóf.

- Te csak menj szépen tovább, míg ennyire engedékeny kedvemben vagyok! – legyezgette a kezét unottan Drina.

- Nyugi van, csak az érdekelne, hogy hol van Krisz?! – tudta le ennyivel a srác Drinát.

- Gondolom Lénánál. Nem mostanság fog hazaérni, tehát, mehetsz is – intett Dodó is.

- Álljatok már le! – szóltam idegesen közbe, majd ránéztem a teljesen unottan álldogáló srácra. – Miért keresed?!

- Mi?! Ja, nem én, hanem Milán, vagy ki – vonta meg a vállát, majd kivonult a szobámból.

- Jobb pasi?! Kire is céloztál? – tért vissza a témához Dodó.

- Mit vagytok ennyire oda?! Összejöttem valakivel, akit nem Szverek Dominiknek hívnak, ennyire egyszerű! – húztam össze a szemöldököm.

- Jó, de ki az?! – kérdezgetett tovább Drina.

- Valaki, most mit paráztok?! Nyugi van, a mai nap folyamán úgy is megtudjátok, ha már nem esett le még – álltam fel, majd otthagytam a szobámban a lányokat.

- Titkolózunk, titkolózunk?! – kérdezte Kristóf, aki a szobám ajtaja mellett támasztotta a falat. – Na, mondd el, engem is érdekel!

- Lökött! – vertem fejbe, majd elindultam a lépcsőhöz, ugyanis valaki volt olyan kedves és aranyos, hogy berontson a házba, és széttörje a bejárati ajtót.

- Szerintem ő lököttebb nálam – mutatott le az idegbeteg alakra Kristóf.

- Hol vannak?! – lihegte a térdére támaszkodva Krisz.

- Nyugi van, öcskös! Most én akarok veled beszélni, utána azt csinálsz, amit akarsz! – ragadta meg a srác pulcsiját Milán, majd elkezdte behúzni Kriszt a szobájába. Amikor Kirsz meglátott engem és Kristófot, ahogy az emeleten támasztjuk a korlátot, csak idegesen összehúzta a szemöldökét, mi meg mosolyogva kezdtünk el integetni neki, majd kitört belőlünk a röhögés.

- Na, akkor már csak Flóra hiányzik? – kiabált fel nekünk Kitti. – Mert már hat óra, és Ricsi idegbajos, hogy nem pontosan mennek a dolgok.

- Ricsi mindig idegbeteg, ez nem új dolog, majd hozzászoksz – legyintett Kristóf.

- Hm, lehetséges – mosolyodott el Kitti is.

- Szili, állj meg! – rontott ki a konyhából Ricsi, előtte pedig Szili futott fel hozzánk, eszeveszett sebességgel, majd bebújt a hátunk mögé. – Szili, ne szórakozz, vagy azon nyomban kiheréllek ezzel a késsel! – a kijelentését követően egyébként feldobott hozzánk egy már majdnem baltának nevezhető kést, ami elől alig sikerült kitérnünk, ugyanis Ricsi célzási képessége a tájékozódási tehetségével vetekszik.

- Te!!! – üvöltött vissza Kristóf. – Lekaszáltál a hajamból! Most megdöglesz!

- Te nem normá... Áá, mindegy, igazad van, mit neked ez a pár méter... – dünnyögtem, amikor Kristóf csak kivetette magát a korláton, és talpra érkezve Ricsi előtt,  az ujjával beletúrt a hajába, majd üldözőbe vette a srácot. – Meg vagy? – fordultam a velem maradt Szili felé.

- Aha, bár ha nem lenne túl nagy kérés, segítenél?! – könyörgött Szili, mivel ő is szenvedett egy kicsit a kés okozta balesetből. Bár, az is igaz, hogy az eredeti célpontja Szili volt, nem pedig Kristóf haja, de mindegy. Ja, amúgy a srácot hozzászögelte Ricsi a falhoz, ugyanis Szili válla felett állt ki a kés, és így sajnos csak a pulcsiját lyukasztották át.

- Élő céltábla, hát hülye vagy te?! Én biztos nem fogok elpazarolni egy ilyen lehetőséget! – szaladtam le én is a lépcsőn, majd a konyhából összeszedtem pár kést, és elkezdtem feldobálni Szilihez. A srác meg annyira visítozott, hogy még Drina és Dodó is kijött a hangzavarra.

- Na, mi van, Szilikém?! Nem bírsz a csajokkal?! – röhögött fel Drina.

- Segíts inkább, itt fogok megdögleni, pedig én még rohadtul élni akarok! – nyígott tovább Szili.

- Most mit szenvedsz?! Ricsivel ellentétben én tudok célozni! – tettem csípőre a kezem.

- Ha ezt látná Flóra – nevette el magát Dodó is.

- Hála az égnek, hogy nincs itt... – sóhajtotta Szili.

- Khm, itt vagyok! – kiabált fel a mellettem álló Flóra, karba tett kézzel. Hupsz, lehet szólnom kellett volna, hogy már két perce itt van?! Hm, mindegy.

- F-Flóra?! Édesem, szia! – lett kétségbeesésős röhögős hangja Szilinek. – Tudod, van egy kisebb problémám! De semmi komoly, minden tök oké, csak azért mondtam, hogy jó hogy nem vagy itt, mivel eléggé szégyenteljes helyzetben vagyok! Tudod, hogy imádok veled lógni!

- Te most miről beszélsz? – hüledezett a lány.

- H-hát... – dadogta Szili, Flóra pedig mellettem elnevette magát, majd fogadta a pacsimat.

- Bocsi, ezt nem tudtam kihagyni – ment fel hozzá a lány, Drináék meg lejöttek inkább hozzám.

- Na, Kitti! Mivel kezdünk? – állt meg a lány előtt Dodó.

- Dominik majd később ugrik be, a többiek meg nem tudom, mikor végeznek... – nézett körbe csalódottan.

- Na, stop! – kaptam el Ricsit a gallérjánál fogva, majd az éppen rávetődni készülő Kristófot pedig a homlokánál fogva toltam el.

- Ser, kérlek, nem akarok meghalni – könyörgött nekem Ricsi.

- Én viszont meg akarlak ölni! – szenvedett tovább Kristóf.

- Kuss legyen már! – szóltam rájuk, mire lehiggadtak egy kicsit. – Na, Ricsi, indíts Kitti után, bent van a konyhában! – lendítettem meg a srácot az említett helyiség felé.

- És én?! – kérdezett Kristóf. 

- Te csak maradj nyugton – sóhajtottam, majd elléptem előle, ő pedig dobott egy hasast a földre.

- Itt minden rendezvény előkészülete ilyen? – nézett körbe Dodó.

- Nem, ettől rosszabb szokott lenni – legyintettünk egyszerre Drinával.

- Szóval, én léptem. Holnap – nyitotta ki Krisz ajtaját Milán, majd egy intéssel elvonult mellettünk. Aha, szóval...

- Na, mi lesz?! Eddig ez eléggé gyér – nézett körbe Krisz. Helyzetleírás: Kristóf a földön, Drina és Dodó a kanapén, én a kanapé előtt a földön. Szilit Flóra próbálja levadászni a falról, Ricsi meg Kittit vigasztalja. Ja, nem is értem mi a baja, eddig tök király a buli.