- Üres lap, na persze! Hülye
meg én vagyok... – dünnyögtem, amikor már roppantul
idegesített, hogy nem tudok rájönni a dolgokra.
- Látom eltanultad Kristóftól
a magadban beszélést – fordult felém Dominik csodálkozva. Amúgy
ja, már javában becsöngetek, de mindegy, az ofő sehol.
- Kuss! – tudtam le Dominiket
ennyivel. Ch, van jobb dolgom is, mint az ő skizofrén személyiségét
hallgatni. Osztályos cucc, amiben mi...
- Most min agyalsz ennyire? –
zavarta, meg a gondolataimat Dominik.
- Hogy mennyire, de mennyire
tudlak utálni! – közöltem vele száraz és kimért hangon, majd
előre hajolva elkezdtem bökdösni az ujjammal Csongort.
- Igen? – fordult hátra
mosolyogva, de azért kicsit sem volt érdekes, hogy Zoéval
egyetemben úgy felugrottak a padból, hogy szerintem, ha nem lett
volna itt a plafon, akkor csak a Marson állnak meg.
- Megnézhetném mégiscsak azt
az üres lapot? – néztem rá könyörgően, ő pedig egy nagyot
nyelve nézett Zoéra, aki meg egyből Dodó tekintetét kezdte el
keresni, de ő nagyon elvolt a padtársával, tehát ennek lőttek.
Egyébként, kezdtem egyre jobban elveszteni a türelmemet. –
Csongor, add ide azt a retkes lapot!
- T-tessék! – adta oda a
papírt tök gyorsan, kábé még a fénysebesség is vánszorgó
teknős volt hozzá mérten.
- Ser, mit terrorizálod már
megint a kisebbeket?! – kérdezett Szili nevetve.
- Kussolj, és tanuld a fizikát!
– szóltam rá mérgesen, majd visszanyomtam Csongor kezébe a
lapot. – Mégis mit titkolt ti?!
- Ugyan, Seredech! – vette át
a pályát Zoé a sráctól, aki csak megkönnyebbülve fordult
vissza a helyére. – Hova gondolsz? Barátok vagyunk, tuti
elmondanánk.
- Akkor ő csak úgy random
izzadt le egy fél másodperc alatt – néztem a lányra unott
tekintettel.
- Nézd el neki, szegénynek
labilis az idegállapota – suttogta Zoé, Csongor meg csak tett egy
„Hé!” felkiáltást.
- De amúgy mióta is érdekelnek
téged mások dolgai? – szólt közbe Dominik, Zoé pedig hálás
pillantást lövellt felé.
- Sziasztok, elnézést a
késésért, csak megbeszélés volt – robbant be a terembe az
ofőnk, így már semmi esélyem sem volt visszaszólni Dominiknek.
Mellesleg, nehéz beismerni, de megfogott. Amúgy, érdekel és kész!
Elég feltűnőek, kit nem érdekelne?! Hoppá, majd megkérdezem azt
a Kornéliát, ő biztos tud szolgálni néhány infóval.
- Tanárnő! – lóbálta a
kezét a Dodó mellett ülő srác. – Csütörtökön, hogy ér rá?
- Benjikém, az még olyan
messze van. Miért kérdezed? – nézett rá megdöbbenve Tímea.
- Tudna nekem korrepet tartani
csütörtökön angolból? – kérdezett vissza Benji.
- Persze, óra után majd
megbeszéljük – bólogatott hevesen a tanárunk. Hoppá,
mellesleg, nem ezt a nevet emlegette tegnap Léna? Benji... Igen,
tuti ez volt! Tehát, Dodónak ez lenne a stílusa? Tök más, mint
Dominik: vörös haja, és világosbarna szeme van. Eléggé lazának
tűnik, már csak ha a beszédét és az ülését vesszük alapul...
- Neked minden pasi kell? Pedig
eddig azt hittem, hogy egyet sem akarsz – hajolt hátra Dominik,
ezzel teljesen eltakarva a képet.
- Ebből elegem van! – csaptam
a padra idegesen.
- Miből? Nem csináltam semmit
– mosolyodott el ártatlanul a srác.
- Dominik! – szólt helyettem
a srácnak Ricsi. Erről jut eszembe, hol van Krisz?! – Ne b**d már
tönkre a kedvét, így is örülünk neki, hogyha elkezdi magát
energizálni!
- Miért? Nem nézném ki
belőle, hogy annyira pörögne – szólt vissza a srác, és hogy
ez mekkora egy... egy... hazudós, kis... Áááá!
- Nem tökre mindegy az?! A
lényeg, hogy ne csesztesd! – tudta le Ricsi a témát, majd ismét
rávágta magát a padra.
- Nem gondolkodtál még
színészi szakmán?! – néztem Dominikre, amikor visszafordult a
tábla felé.
- Nem, miért? – nézett rám
csodálkozva.
- Akkor ajánlom figyelmedbe,
hidd el rohadt nagy sikered lenne! – vetettem oda, mintha csak egy
mellékes tényt közölnék.
- Miért, azt kellett volna
mondanom, hogy tudok róla? – nyögte be, olyan hangerővel, hogy
még én is alig hallottam. – Nem fogok köcsög lenni, viszont
csak azt a stílust adom, amit te is. Rögtön nem olyan vicces, nem
igaz?
- Mindig is idegesítettél,
ennél már csak az a tény fáraszt jobban, hogy direktbe
belefurakszol a személyes terembe! De most jól nyisd ki a füled:
elkezdtél érdekelni, mint barát. Csak baráti szinten – erre a
kijelentésemre Dominik kikerekítette a szemét, és teljesen
megdöbbent képet vágott. – De, cseszted!
- T-te azt mondtad, hogy... –
kezdett bele a kérdésébe, továbbra is őszinte megdöbbenéssel a
hangjában.
- Igen, jól hallottad! Viszont
engem csak egyszer lehet hülyének nézni, és te megtetted,
innentől pedig létszíves tedd meg nekem azt az aprócska
szívességet, hogy békén hagysz! – fejeztem be a témát, és
egy nagyon hosszú időre az összes közös témánk végére pontot
tettem.
Mellesleg, az előbb
elkezdtem jellemezni Benjit, viszont most esett le, hogy semmit nem
írtam Csongorról a nevén kívül, így pedig eléggé nehézkes
lehet elképzelni. Nos, az már tök biztos, hogy nem labilis a srác,
Zoé akárhogy is bizonygatja ezt. Mellesleg, ezt az is
alátámasztja, ahogy Csongor reagált Zoé ezen megnyilvánulására.
Nos, a srác kinézete: fekete haja, ahogy elnéztem mindig bal
oldalra van belőve, és sötétbarna szeme van. Egyébként, eddig
nagyon úgy tűnik, hogy nem megy neki az imprózás, de kitudja.
- Kornélia! – szaladtam a
lány után, amikor az a másik kis ölebével indult ki a teremből.
Ez a lány egyébként eléggé érdekes kinézetű: a szeme kék,
ebben még semmi extrém sincs, viszont a kékesfekete, kábé a háta
közepéig érő hajában rózsaszín és lila tincsek váltakoznak.
- Mit akarsz?! Fontos dolgom
lenne! – nyávogott, visszafordulva hozzám.
- Dolgod? Milyen dolgod?
Kornélia, én semmiről sem tudok, megint csak Melindának mondtad
el? – kérdezgette meglepetten a lányt a... másik csaj.
Mellesleg, akkor Melindának hívják a nem itt lévő csahost.
- Te teljesen hülye! –
sóhajtotta Kornélia. – Nincs semmi dolgom, de ennél a csajnál
még a körmöm alatti piszok is fontosabb!
- Tudod, segíteni akartam
neked, de ha nem érdekel, akkor csak sóvárogj egyedül Dominik
után. Szevasz – intettem, majd ellépve a lányok mellett
megindultam.
- Várj, várj, várj! – kapta
el a kezemet Kornélia, majd visszavette az elegáns viselkedését,
és elengedett, megigazította a haját és a ruháját is leporolta,
majd elkezdett csettintgetni a csajnak. – Daniella! Húzzál vizet
venni!
- Okééé! – ugrált el
tapsikolva Daniella, Kornélia pedig körülnézve berángatott a
mosdóba.
- Nos! Ki vele, honnan tudsz
erről?! – vágta le magát az egyik wc-re, miután lecsapta annak
tetejét.
- Dodó mondta, mellesleg, ki
nem szúrja a szemem, hogy nyál csorgatva fordulsz hátra és
rázogatod azok a cuki kis pilláidat – néztem a csajra unottan.
- Nekem csak annyi a bajom
veled, hogy el akarod lopni a pasimat! Legalábbis a leendő pasimat!
– húzta össze a szemöldökét Kornélia, felhozva egy tök más
témát, mint amiről én koptattam a számat. – Pedig én igazán
szeretnék a barinőd lenni, főleg, hogy te legalább érsz is
valamit, nem úgy mint az a kettő, akik csak vakon lesik minden
parancsomat! De, ha már itt tartunk, van is rá okok, legalább
mellettem lehetnek valakik, csak már én unom, hogy lealacsonyodok a
por néphez!
- Hidd el, a lehető legjobban
hidegen hagy a kis Dominiked! – mosolyodtam el gúnyosan, mit sem
reagálva a dumája utolsó részére. – Egyrészről, ha ez
megnyugtat, van pasim. Másrészről, segíthetek neked, hogy
felfigyeljen rád, de cserébe kérnék valamit.
- Juj, bármit! Csak szeressen
belém, bármit megteszek, még azt is megengedem, hogy az lb-m
legyél, pedig nekem olyan még sosem volt! – ugrándozott vidámon
Kornélia.
- Hát, mondjuk ez nem nagyon
lepett meg... – dünnyögtem, de Kornélia ezt fel sem fogta. –
Mellesleg, ettől könnyebb dolog érdekel.
- Mond csak nyugodtan, figyelek!
– vágta be a komoly formát, és nagy meglepetésemre, tényleg
erősen koncentrált.
- Valamire készülnek a nagyon
okos osztálytársaink. Véletlenül, nem tudod, hogy mire? –
csaptam a dolgok közepébe.
- Sajnos nem, mivel nem
érdekelnek a gyerekes dolgaik. De, téged is, miért érdekel az
alja nép? – szegezte rám Kornélia barna, csodálkozó tekintetét.
- Mond csak, téged nem érdekel,
hogy mi az a dolog, ami állítólag osztály szintű, de az osztály
fele nem tud róla? – guggoltam le a lány elé.
- Micsoda felháborító
viselkedés! – dobbantott a lábával Kornélia.
- Én már mindent bevettem,
tehát most arra szeretnélek megkérni, hogy vegyél részt benne.
Cserébe – mutattam fel a telómat, amiben Dominik adatlapja volt
megnyitva, majd rámutattam a „kapcsolatban” szóra –,
elintézem, hogy emellett a helyes kis szavacska mellett, a te neved
szerepeljen. Illetve, nem elintézem, csak megpróbálok segíteni.
- Tényleg? – tátotta el a
száját a lány.
- Igen, de csak – húztam el a
kezem, amikor Kornélia sóvárogva kezdett el nyúlni a telómért.
–, ha előbb megmondod, ami engem érdekel!
- Persze, már megyek is! –
pattant fel, majd méltóságteljesen kiviharzott a mosdóból.
- Egek, milyen könnyen lehet
manipulálni a hülyéket... – sóhajtottam, majd én is kivonultam
a helyiségből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése