56. rész – Az igazság

    Ezek után még jó pár órát el beszélgettünk. Vagyis szó szerint a semmiről. Semmi tartalmas dologról nem esett szó, de a kikapcsolásnak pont elegendő volt. Plusz, fél hétkor értem haza, és az én drága Lunám természetesen megint be volt sértődve, de miután rájött, hogy hoztam neki halkonzervet, már teljes volt a béke. És nem, nem mentem be a boltba ilyen konzervért, csupán elszóltam magam Benjiéknél, és a srác nagylelkűen nekem adott egy konzervet. Elrendeztem Lunát, majd én is lementem a konyhába keresni valami kajának valót, és legnagyobb megdöbbenésemre ott találtam Drinát, és ami fura, hogy tök egyedül volt. Csendbe kezdtem el szendvicset csinálni, Drina pedig ugyanígy csendben matatott. Amikor összeraktam a kajámat csak gyorsan felszáguldtam a szobámba. Szar, mert úgy szeretnék velük beszélni, de valami mindig visszatart... Főleg Drina. A többiekkel már ezerszer volt olyan, hogy nem szóltunk egymáshoz, de még sosem volt így a helyzet. Egyszerre mindenkivel. Necces.

- Luna, gyere csak egy picit – lapozgattam egy újságot, miközben hason feküdtem az ágyon és egyébként kajáltam. Tök jó kombináció, főleg, hogy Luna az ágyamra érve elkezdett szemezni a paprikával. – Amúgy, a perzsa macskák ehetnek paprikát? – elmélkedtem, amikor már vagy két perce tartottam a paprikát, miközben Luna ezerrel ette azt. – Mellesleg, melyik játékot kéred? – emeltem fel az újságot, Luna pedig leült és jobbra-balra kezdte el forgatni a fejét, majd rögtön meg is rázta a fejét. – Ja, mondjuk eléggé gagyik. Mindegy, holnap hozok neked valami játékot – kezdtem el simogatni, ő pedig hátra vágta magát, és a mancsait kezdte el dobálni. Végül a két első mancsa közé nyomtam egy szelet paprikát, amit ő kedvesen és aranyosan meg is fogott, majd elkezdte rágcsálni, csak úgy, mint a nyulak a répát. – Te tuti nyúlnak készültél – nevettem el magam, majd beengedtem Kittit az erkélyajtón.

- Ó, bocsi, visszajövök később, ha megkajáltál. Illetve, kajáltatok. De kis aranyos – hajolt közelebb, csillogó szemekkel Lunához, majd rám nézett, amikor visszaültem az ágyra, a tányéromhoz. – A cicák esznek paprikát?

- Hát, Luna igen – nevettem el magam, Luna pedig úgy terült szét, hogy még mindig háton feküdt és a mancsait széttárta.

- De haláli – kezdett el sikítani Kitti. – Én is kérek egy perzsa cicát, hát meg kell zabálni. És szép neve is van.

- Köszi, de lehet amit kapnál nem lenne ilyen kis zsarnok. Luna egy külön jellem, tegnap is meg ma is be volt rám rágva, hogy későn jöttem, és csak kajával lehet kiengesztelni. Erről jut eszembe, a tej – kaptam le a polcról a tegnapról még maradt macskatejet, majd megpróbáltam Lunától beleönteni a tálba. Nem sok sikerrel, ez a macska úgy küzdött a helyért, mint aki nem most fejezte be a kajálást két perce. – Komolyan, mintha éheztetném, vagy tudom is én – nevettem, a fejemet rázva, majd visszamentem az ágyra.

- Kétlem, akkora hasa van, mint maga a macska – nevetett fel Kitti is. Hát ja, nem mondhatja senki, hogy nem etetem, csupán éhenkórász egy macskáról van szó. – És, izé... Hallottam, hogy összevesztetek a fiúkkal.

- Egyből a közepébe. Ügyes. Ők küldtek rám?! – vontam fel a szemöldökömet.

- Nem, engem érdekelnek a dolgok – mosolygott kedvesen Kitti, én meg csak unott tekintettel kezdtem el rá nézni. – Na jó – adta meg magát sóhajtva, majd leült mellém az ágyra. – Megkértek rá, hogy beszéljek veled, hátha engem meghallgatsz.

- Tudsz bármi ujjat mondani azon kívül, hogy értem tették? – sóhajtottam el magam. Nem hiszem el, azért nagyon korrektek a többiek. Ha már őket nem hallgatom meg, ideküldik a legkisebbet. Szánalmas.

- Hát, mondjuk azt tudod, hogy Drina nem vett rész ebben az egészben? – tette fel a kérdést, én pedig csak kérdő tekintettel hallgattam tovább. – Drina egész végig azt hajtogatta, hogy rá ne számítsanak, ő nem fog részt venni egy ilyen baromságban, meg, hogy ebből oltári nagy balhé lesz, ha rájössz.

- Érdekes... – dünnyögtem, a földet nézve.

- Vagy Kristóf – hozott fel Kitti egy másik személyt. – Ő sem nagyon törte magát – ezen a kijelentésére forgatni kezdtem a szemem. Hát, hogyne, nem csinált semmit, csak eljött velem a gyárba. Hű, de érdekes semmit tevés. – Vagyis, tényleg azt sem tudta, hogy mi a helyzet, senki nem számított rá, hogy feljön Pestre. Meg, még ez után sem akarták beavatni, csak amikor Milántól ment haza hajnalban, akkor hallotta meg, hogy Milán Krisszel beszél telefonon. Milán mondta, hogy számon kérte őt Kristóf, hogy ezt mégis hogy gondolják, meg ilyesmi.

- És? Mi lehetett az a hű de komoly indok, ami miatt mégis belement?! – kérdeztem vissza rögtön.

- Hát, nem hiszem, hogy nekem kellene elmondani... – sütötte le a szemét, én pedig könyörgő tekintettel néztem rá. – Aj – sóhajtotta el magát végül. – Nem is ment bele, annyit mondott, hogy ő így is, úgy is elmenne veled bárhova, az meg már szánalmas, hogy a saját testvéreidtől is meg kell védenie. Meg a többiek megkérték, hogy ne mondja el neked, ő meg annyit vágott rá, hogy: „Attól függ”. Szóval, Drina meg Kristóf tényleg nem csinált olyan komoly dolgot, hogy haragudj rájuk.

- És a többiek?! Ha ezeket tudod, akkor az ő indokaikat is tudnod kell – segítettem fel az ágyra Lunát, mivel a hasa folyamatosan lehúzta, amikor megpróbált felmászni hozzánk.

- Hát... Az ő álláspontjuk eléggé necces...

***

- Drina, várj – kaptam el hirtelen a lány kezét, amikor meglátott engem kijönni a szobámból és ő egyből visszafordult a sajátjába. – Tudom, hogy korán van, de... beszélhetnénk?

- Persze... – nézett rám teljesen megdöbbent tekintettel, majd mindketten levonultunk a konyhába. Kiderült, hogy Drina oda készült én meg vele akartam beszélni, szóval tökre mindegy volt, hogy hova megyünk.

- Figyelj, én sajnálom, hogy olyan szemét módon bántam veled is, mint a fiúkkal – kezdtem bele, Drina kezéből pedig majdnem kiesett a pohár, és még félre is nyelt a meglepettségtől. – Kitti elmondott mindent, és... meg kellett volna hallgatnom téged.

- Te hülye vagy? – nyögte ki,  pár másodperc után. – Nem neked kellene bocsánatot kérni és tök jogosan voltál rám is pipa. Valószínű, hogy én is így tettem volna. Meg szólnom kellett volna, csak nem tudtam, mert a srácok mindig veled voltak. Meg, azt is bánom, hogy elszóltam magam a telefonba, pénteken. Vagyis, azt, hogy Dominik felvetette nekem ezt szerdán, de én ezt egyáltalán nem tartottam jó ötletnek és még most sem tartom és....

- Jó, de levegőt azért vegyél – fogtam meg nevetve a kezét, mivel már kezdett vörösödni a sok darálástól. – Aj, gyere ide, hülye – hajoltam át a pulton és Drina is egyből a nyakamba vetette magát. Pech és igen, ritka gázos helyzet, de Kitti mondandója után, kezdem máshogy látni a dolgokat. És nem csak Drina és Kristóf esetében, hanem a fiúkéban is. Mellesleg, szerinted mikor kell nekem is beszélnem Drinával? Már reggel, és szegény Kittit is feltartottam emiatt egész éjszaka. Bár, nem úgy nézett ki, mint aki nagyon bánja ezt. Viszont, a Drinával való ölelkezésünk kellős közepén jöttek be a fiúk, mi meg éppen nem olyan állapotban voltunk, hogy elviseljük a jelenlétüket. Végül megoldottuk a problémát, én felmentem a szobámba, Drina pedig egyszerűen megverte Kriszt. Szegény srác nem tudta, hogy most mi ez így, ilyen hirtelen, viszont nem éppen arról híres, hogy nem lenne benne egy kis verekedésben, akár érti a célját, akár nem. A szobámba érve Luna rögtön letámadott és ezerrel jelezte, hogy ő kisasszonysága éhes. Ahhoz képest, hogy este tizenegykor félbe kellett hagynunk a beszélgetést Kittivel, mivel Luna jelenetet rendezett. És szó szerint, addig nyávogott, ameddig már Szili jött át, hogy csináljunk valamit a macskával, vagy, csak, hogy őt idézzem: „Meglesz a kövi kajánk előétele holnapra!”. Rohadtul aranyos, meg akarja enni Lunát... Na, amúgy az egészből azt akartam kihozni, hogy míg Lunának adtam kaját, egy nagy levegőt véve kezdtem el tárcsázni Kristóf számát. Tök meglepődtem, amikor szinte még ki sem csöngött elsőnek, de már felvette. Leírni most nincs kedvem, annyi a lényeg, hogy hallottam a hangján, hogy nem éppen a nem depis korszakát éli, és amikor megkérdeztem tőle, hogy nyolc fele találkozunk-e a parkban, hát... Először valami csattanást hallottam, utána a nagy semmit, majd fél év múlva jött egy „Persze!” jellegű válasz, teljesen felvillanyozott hangszínben. Amikor letettük rögtön hívtam is Rasztát, miközben hadakoztam Lunával, mert ugye, a reggeli fésülködést még mindig nem csípi ez a kis szőrpamacs. Raszta nem is nézett hülyének, hogy a nagy könyörgéseim közepette még Lunának is könyörgök, hogy maradjon meg egy helyben. Persze, nehogy már nekem jó legyen, elkezdett szaladgálni a szobában, úgyhogy kénytelen voltam kihangosítani a telefont, és kezdődhetett is a kergetőzés. Végül is, Raszta azt mondta, hogy jó szórakozást nyújtottam neki, úgyhogy a mai napot kiadja nekem, de a végén megjegyezte, hogy: „Ez fizetetlen szabadnap”. Mondjuk, gondoltam, de mindegy. És most jön a második hülyének nézés. Nem, Drina kicsit sem röhögött, amikor Luna kiszaladt az emeleti folyosóra, én meg a keféjével a kezemben vágtattam után. Végül leugrott az emeltről, pontosan Szilire, aki nagyon örült a megérkezett állatnak, mivel egyből vitte is a konyhába. Igen, egyértelműen megvertem ezért Szilit, majd duzzogva vonultam vissza az emeletre, ahol végre sikerült lerendeznem Lunát, aki még emlékezett a tegnapi ígéretemre: miszerint én játékot fogok neki venni. És ezt hogy adta a tudtomra? Elkezdte megenni az újságot, amit az előző nap nézegettünk. Cellulóz hiányos biztos. És, már miért is ne késnék? Nyolckor kellett volna találkoznunk Kristóffal, erre nyolckor indulok el. A logikám az egeket veri, de komolyan... Viszont, amikor a parkba értem, eléggé érdekes látvány fogadott: Kristóf és Dominik nagyszabású nője. És ezzel még úgy semmi gond sem lenne, ha a csaj, nem éppen ezerrel próbálná felszedni Kristófot.

- … És, Starshine a művésznevem – csíptem el a csicsergéséből ennyit, majd karba tett kézzel álltam meg „Starshine” mögött. Amikor Kristóf meglátott rögtön átváltott az unott arca egyre boldogabb arcszínűvé, de én csak jeleztem neki, hogy most maradjon csendbe. Láttam a fején, hogy nagyon nem érti a helyzetet, de azért belement. – Érezd magad megtisztelve, hogy egy Szupernóva névjegyét foghatod kezedbe, amit ráadásul maga a Legfőbb Csillag adott át neked.

- Megtisztelsz – ironizált a hangjával Kristóf, ez a kis... Starshine, pedig annyira felbátorodott ettől az egyetlen egy szótól, hogy kapásból lesmárolta volna Kristófot.

- Áá! Ki vagy?! Engedj el, egy Csillag haját nem lehet csak úgy megérintenie egy porszem méretű üstökösnek és tegnap voltam fodrásznál! Segítség!!! – sikítozott torkaszakadtából. És igen, csak ezért volna, és azért, mert én nemes egyszerűséggel megtéptem, nem pedig „megérintettem” a nagyságos haját.

- Ha rajtam múlna parókában járkálnál! Takarodj innen, untat a társaságod, mivel ez a Szupernóva közel sincs a csillagokhoz, sőt már rég elavult és egy szép kis Fekete Lyukban tengeti életét. A sötétségben. A feledés homályában! – vágtam arrébb a hajánál fogva, ő pedig hallatott még pár eléggé érdekes hangot, amit leírni sem tudok, de azt bizton állíthatom, hogy a szakma jellegzetes hangjai voltak. Ezután idegesen nézett, majd szokásához híven szétkapta a telóját, csak most nem az aksit vette ki, hanem a SIM kártyát. Kábé két perc múlva idegbeteg sebességgel kezdett el tárcsázni, és szerintem tuti Dominiknek ment panaszkodni, megint. Amikor nem felénk nézett, én csak megragadtam Kristóf kezét, majd kissé ideges állapotban indultam meg az ellenkező irányba. – Most komolyan?! Hova gondolja ez magát?! Ch, van neki is elég pasi, nehogy már az enyém keljen neki, mert akkor tuti megölöm! – dünnyögtem magam elé, majd levágtam magam egy tetszőleges padra, Kristóf pedig mellém telepedett le, a könyökét a lábán támasztva, a kezeit pedig összekulcsolva az álla előtt.

- Most k*****a félek – jegyezte meg, kábé öt perc hallgatás után, én meg csak elmosolyodva dőltem neki, erre a tettemre pedig felém kapta a fejét, majd már sokkal vidámabban karolta át a vállam. – Bár, már lényegtelen... Féltékenység vegyítve a hisztiddel. Ezt még fel kell dolgoznom – nevette el magát, én meg csak gyomron vágtam, mire még jobban elkezdett nevetni.

- Ha már lógóst játszol, segíts nekem – néztem fel rá, ezt kihasználva pedig egy apró csókot hagyott a számon, majd összekulcsolta a kezünket és felpattant a padról.

- Kit kell kinyírni? – érdeklődött egyből, full jó kedvűen.

- Senkit, vásárolni megyünk – álltam fel én is a padról tök furán, majd megindultam abba a boltba, ami a parktól alig öt percnyi sétára van, és nem mellesleg Ákos szülei vezetik a boltot, és eddig bármikor mentem Ákos is ott volt. Miért jó ez nekem? Kedvezmény, egyértelmű. – De hallod, ne balhéz. Ákos aztán tényleg nem akar semmit sem tőlem, másra hajt, oké? – próbáltam feltolni Kristóf agyába a dolgokat, de ő már látatlanban elkezdett féltékeny lenni.

- Az még nem jelent semmit – durrogott, én pedig egy nagyot sóhajtva léptem be az üzletbe.

- Sziasztok. Te tényleg törzs vendég leszel itt – nevetett első húzásra Ákos, amikor meglátott, Kristóf meg egyből elment elintézni a pasis féltékenységi mizériáját, ameddig én összeszedtem minden cuccot Lunának. A végére kiderült, hogy még össze is haverkodtak,bár ez nem meglepő, Ákos bárkivel szót ért pár másodperc alatt is, Kristóf meg egyszerűen csak szereti a változásokat. – Az a macska nagyon élvezheti az életet.

- Ne is mond – dünnyögtem, majd kifizettem a cuccokat: játékok, Whiskas (dobozos kiszerelés, természetesen...), macskatej, és sampon. Valami külön izé, de lassan ezt is el kell kezdenem, csak még nem vett rá a lélek...

- Az a macska is olyan hisztis, mint a gazdája? – kérdezte Kristóf, amikor hazaértünk, és mivel természetesen neki kell elsőnek átlépnie a ház küszöbét, Luna egyből fújtatni kezdett a srácot látván, Kristóf pedig nem értette, hogy honnan jön ez a „mini veszedelem”, csak hogy őt idézzem. – Nem, ez a kis vakarék hisztisebb, mint te – emelte fel a nyakánál lévő bőrrésznél a cicámat, hozzáteszem két újjal. – Hékás! – erre a kijelentésre ismét feléjük néztem, és a következő kép tárult elém: Kristóf még mindig ugyan úgy fogja Lunát, Luna pedig a mellső lábaival olyan eszeveszetten hadonászik, hogy szinte követhetetlen. A következő percben Kristóf felém fordult, még mindig Lunát a kezében tartva, majd az arcára mutatva folytatta: – Ez a mini szörnyeteg megtámadott.

- Csodálkozol rajta?! – néztem rá ideges tekintettel, majd elvettem tőle Lunát, aki egyből a nyakamba mászott.

- Hé, macskusz! Az az én kedvenc helyem! Legalábbis az egyik – állt le vitázni Lunával, aki egyből elkezdett dorombolni, és miközben szétterült a vállamon, kinyújtotta a nyelvét Kristófra. – Hisztikém! Ez a macska kikészít!

- Kristóf, ne legyél már féltékeny egy cicára, aki ráadásul azonos nemű, mint én – tettem a vállára a kezem, ő pedig csak duzzogva vonult fel a szobámba. Egyébként, követtem őt én is, és velem együtt jött Luna is, mert ugye, még mindig a nyakamban pihizett.

- Ez a macska úgy néz rám, mintha el akarnálak tőle lopni és itt megjegyezném, te mini karmológép, hogy enyém volt előbb a csaj! – helyzetjelentés következik: Én a párnák között fekszem, és nézem, ahogy Luna és Kristóf veszekszik. Kristóf az ágy végében, Luna pedig kettőnk között és ezerrel fújtat, ha Kristóf közelebb próbál jönni. – Te! Ne játssz az idegeimmel, vagy kiraklak egy kicsit szellőzni! – erre a kijelentésre Luna csak fogta magát, felállt és tök lazán odasétált hozzám, majd lefeküdt elém, és dorombolni kezdett, miközben Kristófra eléggé éles szemekkel nézett. – Ezt nem hiszem el, kitúr a helyemről egy macska!

- Olyan féltékeny szegényke, mint te szoktál lenni még a porszemre is – nevettem el magam, Kristóf pedig csak tovább durcázva terült szét az ágyon.

- De nem mindegyikre. Csak minden másodikra – jegyezte meg durrogva, majd felénk fordította a fejét, Luna pedig a hátsó két mancsát a srác arcára tapasztotta és ezerrel azon volt, hogy eltolja Kristófot.

- De nagy szerencséd van, hogy lányokat nem verünk! – szórt villámokat most már Kristóf szeme is, majd a következő percben felpattant és kísérteties arccal nézett Lunára. – Hacsak... Ne szökj olyan gyorsan! – nyúlt Luna után, de úgy, hogy hassal szétterült az ágyon, majd a hátára vágta a macskát és elkezdte csikizni a hasát, Luna pedig ezerrel dobálta össze-vissza a mancsait, miközben már harapott is. – Ez az! Csikis vagy, pont úgy, mint a hisztis gazdád!

- Mi?! De én nem is vagyok csikis – próbáltam tagadni, az amúgy egyértelmű tényt. Kristóf unott tekintettel is kezdett el bámulni a kijelentésemet hallva, majd hirtelen rám vetette magát, és elkezdett csikizni. – Ne már! Utálom, ha csikiznek! – próbáltam lerúgni magamról a srácot, tök eredménytelenül amúgy. A végkifejlet az lett, hogy mind a hárman leestünk az ágyról. Ja, igen, mivel Luna időközben nekiállt mosakodni, de ahogy én legurult, Luna elugrott az útból, és Kristóf hátán próbált menedéket találni. Azonban Kristóf meg rám esett, vele együtt pedig jött Luna is. – Remél Lunát nem nyomtad agyon!

- Hisztikém, azon vagyok, hogy téged ne nyomjalak agyon, erre még figyeljek egy másik hisztis csajra is?! – nézett a szemembe tök kikészülten, én pedig csak mosolyogva vontam fel a szemöldökömet, Kristóf pedig azzal a lendületével csókolt meg, ahogy rám esett kábé fél perce. És mint kiderült, nem nyomtuk agyon Lunát, mivel a nagy csendben levést követő fél másodpercben az arcunk közé is keveredett és négy manccsal tolta el Kristóf arcát tőlem.