50. rész – Felkészülés: első fázis

- Nos, hol kezdjük? – léptem be a „Szentélybe”, ahol már ott volt Benji és Milán is.

- Te sehol, ő meg azt csinál, amit akar – bökött Milán a srác felé.

- Nyugi már, csak hagyd, hogy megpróbáljam – néztem rá könyörgően, miközben a hajamat fogtam fel, Milán pedig csak kétségbeesetten sóhajtott egyet, majd egy intéssel sarkon fordult és ránk zárta az ajtót. – Na, akkor – fordultam ismét Benji felé. – Bármi terv?

- Híd és szaltó? – kérdezett vissza, pont olyan hangon, mint akinek, tényleg nincs semmi ötlete. – Most mit csinálsz? Csináljam ezt én is? – ült le velem szemben, törökülésben.

- Gondolkodok, és lusta vagyok állni – nevettem el magam. – Szaltó és híd?

- Csak mondtam valamit – tette fel védekezően a kezét.

- De jó ez, na figyelj – csúsztam közelebb hozzá a szőnyegen. – Csak csukd be a szemed... Mondom csukd be!

- Ja – csukta be nevetve a srác a szemét.

- … És képzeld el: megállsz a szőnyeg közepén. Csinálsz egy hidat, majd hirtelen át váltasz kézenállásra. A kezeden egyensúlyozva teszel meg... mondjuk három kört, és amikor a zsűri sem számít rá, behajlítod a kezed, majd ellököd magad a talajtól és egy levegőbeli forgás kíséretében érsz földet, amit rögtön vált egy szaltó. Vagy több, ha sok az idő, és olyan gyökér az emberke, mint mi, akiknek semmi ötletük nincs egy normális gyakorlatra – vázoltam a továbbiakat, majd a végére hátravágtam magam a szőnyegen. – Aj, nincs semmi ötletem...

- De ez jó! – pattant fel hirtelen Benji, én pedig csak kérdő tekintettel ültem fel. – A vége már megvan.

- Hát, szintem a végének kicsit hiányos még... – gondolkodtam el ismét. – Mondjuk, a szaltó után csinálhatnál egy Gurulóátfordulást hátra, egy futólagos kézálláson át.

- Na, szóval – dörzsölte össze a tenyerét Benji, majd odébb sétált pár lépést, aztán pedig megcsinálta a hidat, és minden mást, amit elmondtam neki. – Valahogy így?

- Nem néz ki rosszul – mosolyodtam el, mire Benji csak vidáman vágta vissza magát elém a szőnyegre. – A kezdésre van ötleted?

- Hát, sima kézen átfordulással lehetne kezdeni – nézett rám kérdőn.

- Ne tőlem kérdezd, a te gyakorlatod – emeltem fel védekezően a kezemet.

    Végül, csak sikerült összeraknunk a srácnak egy értelmes gyakorlatot, amit nagyjából már most meg tudott csinál, kisebb-nagyobb... nagyobb hibákkal. Mindegy, még van ideje begyakorolni, csak jövőhét hétfőn lesz a verseny, és ez alatt az idő alatt, talán az egyensúlya is javul majd. Remélhetőleg.

***

    Szombat. Uszoda. Nem, ezt most nagyon nem akarom. Mondjuk, sohasem akarom. Utálok úszni, és most jön a képbe a legnagyobb probléma: nem is tudok. És ez még kisebb baj is lenne, de amelyik víz mélyebb, mint az én magasságom, na attól már irtózok. Mindegy, fel kell kelnem, és el kell készülnöm lassan...

- Még jó, hogy tegnap itt hagyta Milán az autót – vágódott ki a bejárati ajtón Szili tök felvillanyozva. Hát, igen. Ő meg a tök ellentétem: imádja az uszodát, a strandot, vagy bármit, aminek egy minimális köze van a vízhez.

- Főleg, hogy én hoztam el – nevettem el magam, majd beindítottam az autót. – Jut szembe, Kristóf ezért még balhézni fog.

- Nem baj, én voltam itt hamarabb – érvelt kisgyerek módjára Szili, én meg megint elnevettem magam. Pár perccel később kiderült, hogy nekem volt igazam, Kristóf tényleg kiverte a balhét, mert Szili elfoglalta a helyét. Egész úton a nyivákolását kellett hallgatnunk, majd Szili hülye beszólása miatt még össze is kapott a két fiú. Röviden felvázolva, Szili beszólalt Kristófnak, hogy örüljön neki, hogy megengedi, hogy a csaja mellett üljön, de azért ne merjen ránézni, mert akkor kiheréli. Erre Kristóf közölte, hogy van jobb, amit nézegethet, és igen, itt rám célzott és itt én mondjuk kiakadtam, hogy tárgynak titulált. Erre Szili felkapta a vizet, hogy miért nem gondolja Kristóf jó csajnak Flórát, Kristóf meg természetesen visszaszólt, hogy nem azt mondta, hogy nem jó, csak azt, hogy van jobb nála. Na, erre Szili megint ideges lett és ez ment az út hátramaradt részében, és a vége felé Flóra közölte, hogy ő ki akar szállni. Jogos volt ez az álláspontja, de mindegy.

- Figyelj, a fiúk nem tűntek el túl gyorsan? – nézett rám kissé félve Flóra, amikor benyitottunk a női öltöző ajtaján.

- Miért, mit hiszel, hogy meglesnek, vagy ilyesmi? – roskadtam le a padra, majd nyújtózkodva terültem szét rajta. – Bár, ez egy jó alkalom.

- Mire? – nézett rám meglepetten Flóra.

- Láttad azt a helyes csávót kint? – fordítottam felé a fejem, Flóra meg azonnal a két kezébe temette az arcát.

- Jaj, ne is mond, mert menten elájulok – visítozott, ugrálva.

- Aj, istenem, és milyen jól csókol... – nosztalgiáztam, a következő másodpercben pedig csak kivágódott a másik oldalon lévő szekrénysor egyik ajtaja.

- Melyik volt az?! És most hol van?! – kérdezgetett Kristóf, mi meg összenéztünk Flórával majd elnevettük magunkat. Eközben Szili is kilépett a szekrényből, és sóhajtva tette Kristóf vállára a kezét.

- Átvágtak csak, nincs semmilyen pasi.

- Hm? Szili, te miről beszélsz? – nézett rá, furcsálló tekintettel Flóra, a két fiú meglepetett arcát pedig még leírni sem lehetne.

- Hogy nézz ki?! – kérdezett vissza rögtön Szili. – Mondjuk, amint megtalálom, már úgy is édes mindegy lesz.

- Hm, sötétbarna haja van és kék szeme – írtam le a srácot.

- Hát nem sokáig! – vágta rá kapásból Kristóf, majd teljes idegállapotban kivonult az öltözőből, őt pedig követte Szili is, és amint Flóra bezárta az ajtót, mi megint elnevettük magunkat.

- Én nem hiszem el, hogy ezt bevették. És még Kristófnak sem esett le, hogy róla beszélsz, pedig a jellemzésed nagyon is rá illik – törölgette a könnyeit Flóra.

- Csak várd ki a végét – nevetettem, majd egy tök random módon kiválasztott szekrénybe bevágtam a táskámat és elkezdtem levenni a pólómat.

- Hallod, szerinted a fiúk a közelben vannak még, vagy már sírt ásnak? – kérdezte nevetve Flóra, még mindig az öltözőben toporogva és full vörösen.

- Gondolom egy fallal odébb? – néztem rá értetlenül, főleg azért mert kábé fél perce hallottuk, ahogy a srácok bevágtatnak a szomszéd öltözőbe és ezerrel mormognak valamit arról, hogy nem találták meg az illetőt. De azért tök fain, hogy elkezdték keresni.

- Úú, akkor segítenél bekötni a bikinimet, létszi? – fordult hátra, még mindig full vörös fejjel, én meg csak kértem tőle egy pillanatot, majd csendben kiszáguldtam az öltözőből, és átrángattam Szilit. Á, kicsit sem lepődött meg a csaj, amikor belöktem a srácot majd egy: „Aztán ne túl hangosan” dumával rájuk zártam az ajtót. Ezután elindultam a medence felé, és Kristóf volt olyan kedves, hogy lerendezte Szilivel a hátsót, mert még véletlenül se legyen az, hogy elég egy medencét látnom, á, hol már. A fő, hogy menjek egy mellett végig, csak azért, hogy átjussak egy ugyan olyanhoz, ahol csak annyi a különbség, hogy ott van Kristóf is, és most éppenséggel duzzog.

- De nehezen találtál ide. Mi van, feltartott a kis szerelmed?! – kérdezte durcásan, én pedig csak mosolyogva ráztam meg a fejem, majd odamentem hozzá, és hátulról átöleltem a nyakát, ő pedig csak elkezdte simogatni a kezem, miközben kíváncsi tekintettel fordult felém. – Melyikünk csókol jobban?!

- Hm, ez egy nagyon jó kérdés – mosolyodtam el, Kristófnak pedig csak a „Derítsük ki!” nevezetű cél lebeghetett a szeme előtt, mivel eléggé vadul kezdett el megcsókolni.

- Na, ezt tudja űberelni az a nagyon f***a gyerek?! – kérdezte felvont szemöldökkel, én meg csak nevetve ráztam meg a fejem. Hát, én komolyan nem hiszem el, hogy még mindig nem esett le neki.

- Figyelnél egy kicsit?! Kérdezni akarok valamit – mivel még ez után sem erőltette meg magát olyan tekintetben, hogy az arcomat nézze, egyszerűen csak belöktem a vízbe.

- Hé! Én nagyon is figyeltem! – háborodott fel egyből. Vagyis, nem egyből, csak azután, hogy feljött a víz alól.

- De figyelj már – ültem le a medence széléhez, Kristóf pedig ugyan ott nyomta ki magát a vízből két kézzel. – Miből is volt erre pénzed?!

- Mire? – kérdezett vissza, ártatlanul pislogva.

- A bérlésre. Nem vagyok hülye, tuti benne volt egy kétszázasban a két terem, főleg ennyi időre – váltottam át gyanakvó tekintetbe. – Kiszálltál már „abból”, igaz?!

- Persze, már évek óta semmi közöm hozzájuk! – ezt a mondatát nagyon nagy felháborodással mondata ki, viszont... Nekem akkor is gyanús itt valami. – Megtakarítás még abból az időből, ennyi az egész.

- Azzal ugye tisztában vagy, hogy mi lesz, ha most hazudtál?! – tettem fel a kérdést, a biztonság kedvéért.

- Hülye lennék elveszíteni téged egy ilyen baromság miatt – bólintott, még mindig ártatlan tekintettel nézve.

- Á! Szili, menj a közelemből! – Kristóffal együtt fordítottuk a fejünket a hang irányába, majd a következő percben be is trappolt hozzánk Flóra. – Öö, történt egy kisebb baleset Szilivel.

- Átérzem a helyzetét – dünnyögte Kristóf, Flóra pedig csak kétségbeesett tekintettel nézett hol rám, hol pedig a srácra. – Na, megyek, lenyugtatom a kedélyeket. Meg az enyémeket.

***

- Te, én most jöttem rá valamire – kezdett bele rögtön Kristóf, amikor ismét feljött a víz alól. Eddig csak ötször löktem bele a srácot a medencébe. De jó neki, ő tud úszni és amúgy is megérdemelte. – Nem is létezik az a nagyszerű álompasi, mi?!

- Hű, de sokáig tartott, míg leesett – nevettem el magam, Kristóf pedig nemes egyszerűséggel megfogta a lábam, amit a vízbe lógattam, majd belerántott a medencébe. Ez annyira meglepett, hogy még levegőt is elfelejtettem venni, ami nem is bizonyult annyira rossznak, tekintve, hogy lehúzott a víz alá, majd tök ráérősen megcsókolt. Ezt mondjuk ki akartam próbálni, de aztán rájöttem, hogy fullra meg fogok fulladni a víz alatt, úgyhogy nem igazán érdekelt onnantól.

- Nyugi, foglak – mosolygott rám biztatóan, amikor már a víz felett voltunk. Illetve, csak félig, mivel én rohadtul ki akartam menni onnan.

- Benned nem bízok – ragadtam meg hirtelen a medence peremét, és eléggé szaporán vettem a levegőt. – Te teljesen nem normális! – néztem rá összehúzott szemöldökkel, amikor már végre sikerült kifújnom magam.

- Most miért? Egy kis fóbiaterápia – nevetett fel Kristóf, én viszont még mindig mérgesen néztem rá. – Mellesleg, nem gáz, a te fóbiád még cuki is.

- Kösz, hogy alapba nem tartasz cukinak – fújtattam tovább, a szememet forgatva, és már olyan erősen markolva a medence peremét, hogy szinte már félő volt, hogy letörik belőle egy darab.

- Hisztikém, én nem ezt mondtam, viszont a cukiság témába inkább ne menjünk bele – vetette oda nevetve, én pedig csak sértődötten fordítottam el a fejemet. Kristóf a következő percben hirtelen elengedett, bennem meg megint jött az a bizonyos érzés, hogy tuti el fogok süllyedni.

- Nyugi, csak vicceltem – nyögte ki végül, mivel eddig azon röhögött, hogy hirtelen utána kaptam, amikor ő tök kedves módon hagyott volna meghalni.

- Most belefojtanálak a vízbe, de az a baj, hogy akkor én is meghalnék – nyeltem egy nagyot.

- Na, a Hisztim ennyire nem bírna élni nélkülem? – mosolyodott el Kristóf.

- De, tudnék, csak ha nem vetted volna észre, konkrétan a kezedben van az életem! – hangsúlyoztam ki az „életem” szavacskát, Kristóf pedig szokás szerint csak nevetett. – Na jó, én kimegyek – kapaszkodtam meg ismét a peremben, majd felhúztam magam a biztonságos talajra és azonnal hátra is vágtam magam rajta.

- Meg vagy? – kérdezte Kristóf, már mellettem ülve és kábé öt perc elteltével.

- Hogyne! Mi bajom lehetne?! Csak a pasim akart kis híján megölni, de ezen kívül semmi bajom – daráltam, még mindig kissé gyorsan véve a levegőt, majd hirtelen felpattantam a hideg földről. – Cigizni megyek – jelentettem be a tervem, amikor Kristóf nyitotta a száját.

- Nos, akkor én megyek zaklatni téged – nevetett, majd átkarolva a vállam megindult velem együtt.

***

- Takarítsd le magad rólam, rinocérosz! – vágódott be először a medencékhez Milán, utána pedig Drina jött. Eddig tartott volna a két óra?! Bár, ha azt nézzük, miután visszajöttünk a cigizésből Kristóf alkotott pár dolgot, talán még ők így is később jöttek.

- De most miért?! Én csak azt mondtam, hogy bár jól áll neked a bikini, azért jobb lennél nélküle – szenvedett egyből Milán.

- Te, én belefojtalak a vízbe! – indult meg felé Drina, eléggé kísérteties szemekkel.

- Khm, nem zavarunk?! – szólt közbe Kristóf röhögve, a két energiazsák meg tök értetlenül kapták felénk a fejüket.

- T-ti mióta vagytok itt?! – kérdezett rögtön Drina, csípőre tett kézzel.

- Á, csak a rinocérosz óta – legyintettem, Drina pedig elkezdett dobálni engem és Kristófot mindenféle dologgal, ami a keze ügyébe keveredett. Igen, nos, az utolsó körben már Milán került hozzánk, és még mindig nem értem, hogy Drina, hogy volt erre képes.

- Neked milyen a nyakad?! – fésülte arrébb a nyakamból a hajamat Milán. – Te, Kristóf! – kezdett el fenyegető léptekkel megindulni Milán a srác felé, Kristóf meg egyből hátrálni kezdett, ennek következtében nekiment Drinának, aki így beleesett a vízbe, és egyből húzta magával Kristófot is. – Nem menekülsz, féreg! – vetette magát utánuk Milán, egy nagyszerű hasassal.

- De ő nem ellenkezett! – kezdett el érvelni, roppant bénán Kristóf.

- És engem ez hol érdekel?! Mindketten megdöglötök, basszus! – nyomta le a srácokat a víz alá Drina és igen, ők most nagy előszeretettel nekiálltak bunyózni a vízben. 

- Kicsi a rakás vízben?! Ki ne hagyjatok már! – robogott be üvöltve Szili is, majd bombázott egyet a vízbe, őt meg követték a többiek, annyi különbséggel, hogy ők csak... Hát, lassúztak.

- Ha Léna itt lenne, szerintem már rég nem itt lenne – vágta le magát mellém Flóra a napozóágyra, ezzel az értelmes mondatával.

- Előlegezzük meg neki – nyúltam nevetve a telómért. – Hé, Krisz! – a srác mit sem sejtve fordult felénk, mi meg gyorsan lőttünk egy képet róla Flórával.

- Ácsi! – kapta ki hirtelen a kezemből a telefont Krisz, majd tök unottan dobta vissza, ezután levágta magát a másik oldalamra és csak nézte, ahogy Ricsi nagyban próbál nem megfulladni, bár ennek kicsi az esélye: eléggé összekaptak valamin Kristóffal. – Mit akarsz a képpel?!

- Szerinted? – kérdeztünk vissza egyszerre Flórával, Krisz pedig csak sóhajtott egyet.

- Hát, legalább jó kép – vonta meg a vállát, két másodperc múlva pedig kikerekedett szemekkel nézett ránk. – El ne merjétek küldeni neki!

- De már elküldtem – néztem rá ártatlan pillantásokkal, a srácnak pedig már kezdett rángatózni az egyik ideg az arcán, Flóra meg természetesen nevetett.

Ser üzenete: Aztán nem begerjedni ;)

Ser üzenete: „Elküldtél egy fényképet”

Léna üzenete: De de de de de! Te te te te te meg vagy őrülve????? :O

Ser üzenete: Most mit vagy úgy oda?! Kaptál egy félmeztelen Krisszes képet, örülnöd kéne :D :D

- Te szerencsétlen! Ne szekáld már, most biztos tök készen van... – fogta a fejét Krisz.

- Ja, készen – mutatta felénk Flóra a telóját. – Dodó írta, hogy most tök pirulva toporzékol a csaj a szobájában, és azt kiabálja, hogy: „Van Krisszes fényképem! Olyan ami csak nekem lett elküldve, jujjciiii!”.

- Komolyan, mikor akartok végre összejönni?! Már tök fárasztó, hogy ennyire kiböki a szemeteket az egész és mégsem csináltok semmit – nyújtózkodtam egyet.

    Egyébként, nagyon sok mindent nem tudok részletezni. Mármint, így beszélgetés témában értve, mivel nem csináltunk mást, csak beszólogattunk egymásnak, illetve a másikon röhögtünk. Persze, a többiek tök jól elvoltak azzal, hogy belefojtják egymást a vízbe. Hát, én nem vágom, hogy ebben mi annyira mókás. Délig amúgy Flóra fárasztott le a jó sok kérdésével, és persze mind Szili felé irányultak. Főleg arról a bizonyos balesetes dologról nem lehetett lelőni, folyton ezen a témán lovagolt, és azon értetlenkedett, hogy Szili mitől indult be ennyire, amikor nem is csináltak semmit. Ezzel csak egy probléma van: a kérdéseket olyan személynek tette fel, aki vele azonos nemű, és mivel én nem tartom magam sem leszbikusnak, sem biszexnek, így sajnos nem tudtam választ adni ezen kérdéseire. Kajálás után amúgy mi be is aludtunk Flórával. De nem is kicsit, konkrétan ötkor keltünk csak fel, de ezt is miért?! Mert Szilinek és Kristófnak volt egy idióta ötlete, miszerint mókás lehet ránk borítani öt liter vizet. Nem, kicsit sem kaptunk szívrohamot a hirtelen jött támadástól, á, hol már. Azért, amint sikerült levegőt kapnunk, Flórával együtt nyírtuk ki a két srácot, a többiek meg persze csak röhögtek ezen. Mondjuk, szegény Szilinek még hozzá kell szoknia, hogy Flórával szemben hagyja magát. Amikor mi verjük Drinával, akkor sosem ennyire elnéző, de Flóra más eset, ugye.