2. évad - 11. rész – Most kezdődik igazán

    Reggel... Na jó, vagyis délelőtt fél tizenkettőkor arra ébredtem, hogy lezúgtam az ágyról, Luna pedig volt olyan aranyos, hogy felnyalt a földről. Szó szerint, addig nyalta az arcomat, ameddig fel nem keltem. Tök kómásan nyújtózkodtam egyet, majd ismét ránéztem a telefonom kijelzőjére. 11:35. Mi?! Már ennyi?! Akkor mégsem képzelődtem?! Tök gyorsan kezdtem el rohangálni a szobámba, miközben a fürdőben próbáltam elvégezni hatszáz dolgot egyszerre. Kábé öt perc alatt végeztem, így a szekrényemből csak kikaptam egy rövidnadrágot, amit gyorsan fel is vettem, majd egy pólót is kivadásztam és miközben felkaptam a táskámat és mindent beleszórtam, gyorsan le is száguldtam a konyhába, majd a konyhába lepakolva végre sikerült felvennem a pólómat is. Hát, legalább Krisz volt csak bent Szonjával, ő meg már megszokta a kapkodásom következményeit.

- Szia, te drága! – nyomtam egy puszit Szonja arcára, aki a konyhapulton ült, majd gyorsan kerestem magamnak kaját. Igen, és ez azt jelentette, hogy én meg levágtam magam Krisz ölébe és befaltam a kajáját.

- Tudod, kábé egy órámba telt megcsinálni és nem neked szántam – reklamált szinte rögtön, de én csak megvontam a vállam.

- Ébresztettél volna fel! – pattantam fel, amikor önkényesen befaltam a bátyám kajáját, majd lehúztam egy energiaitalt. Majd még egyet. A biztonság kedvéért. Ekkor viszont már ott voltam, hogy tíz percem van délig. Dávid le fogja szedni a fejem.

- Ser, akkor én most nem mehetek veled? – nézett rám mosolyogva Szonja.

- Titeket máshol doblak ki. Krisz, te is pattanj, indulunk! – rángattam fel a székből a srácot, majd a kezébe nyomtam Szonját és elkezdtem kitolni a garázsba. Szonja mellé bevágtam a cuccom, majd gyorsan kiálltam és egyből Milánék felé vettem az irányt.

- Mellesleg, keltettünk, Négyszer is. De neked nem ért semmit – dünnyögte Krisz, amikor kifordultunk az utcából. – Minek megyünk Milánhoz?

- Összepakoltok Szonjának. Beszéltem már Danival, amint odaértem, tíz perc múlva indul értetek és hazafuvarozza a cuccokat, veletek együtt – daráltam, majd szinte satu fékeztem Milánék háza előtt. – Vagyis, csak te, mivel Szonját most érdekes lenne bevinni – Krisz ezután csak furán nézett, majd becsukta az ajtót, nekem pedig volt öt percem odaérni az ügynökségre.

- Ser, akkor ma én is le leszek fényképezve? – kérdezett csillogó szemekkel Szonja.

- Ha időben beérünk, akkor igen. Ha nem, akkor Dávid megöl engem – nyeltem egy nagyot, előre megválaszolva Szonja második kérdését is. Pont ekkor sikerült le is parkolnom és a recepcióhoz pontban délre értem.

- Épp időben – szólalt meg hirtelen Dorina mellettünk. – Hosszú volt az éjszaka?

- Kissé... – sóhajtottam, Dorina meg csak kíváncsi mosolyra húzta a száját és nekem ekkor kezdett leesni a dolog. – Mármint, nem úgy, ahogy gondolod!

- Én ugyan nem gondolok semmire – tette fel védekezően a kezét, természetesen nevetve, majd bevágott a székbe, míg Szonja a másik székben foglalt helyet, az egyik játékával egyetemben.

- Te lány!! – üvöltötte el magát Dávid, én meg félve néztem Dorinára, aki csak mosolyogva csinálta a dolgát, mintha Dávid ott sem lenne. – Amikor azt mondtam, hogy érj ide délre, nem úgy értettem, hogy pontban délben ess be az ajtón!!!

- Nyugi, nyugi, elfogadható magyarázatom van rá – kezdtem bele rögtön a magyarázkodásba, Dorina pedig pont ekkor varázsolt egy szép kontyot a fejemre, majd minden oldalról telefújta a hajam két flakon hajlakkal.

- Elfogadható, meg egy nagy szart! – idegeskedett tovább Dávid.

- Nyugalom Dávid, még a végén ráncos leszel a sok idegességtől – állt meg a lakkozás közepénél járva Dorina egy pillanatra, majd küldött egy szép mosolyt Dávid felé, aki kissé feszülten sétált tovább, ekkor pedig Dorina is folytatta a munkát.

- Köszi – néztem fel a lányra.

- Á, nincs mit. Tudom milyen, nálam is volt már olyan, hogy pont időben értem be. Persze, ilyenkor nagyban kiabálgatott egyet-kettőt, aztán lenyugodott – csapta össze mosolyogva a tenyerét Dorina. – Akkor, most... De jó lenne tudni, hogy merre van a sminkesed.

- Lehet Dávid épp őt ment leteremteni – nevettem el magam, hozzám pedig társult Dorina is.

- Sosem lehet tudni – lépett oda mosolyogva a ruhákhoz. – Nos, nem gondoltam semmi extrára. Igazából, kettő ruhát választottam, illetve egy harmadikat, a biztonság kedvéért. Petra, a sminkesed, nagyjából be tudta azonosítani a bőrödhöz illő színt, én pedig ezekből a tervekből választottam ezt a fehér overál szabású ruhát, illetve ezt a vajszínű pólót – mutatott fel két darab ruhát, én meg mentem elájultam. Tök jól néztek ki, ráadásul amúgy is imádok vásárolni, meg ilyesmi. – Szerintem a gatya az maradhat, mármint, ami rajtad van ehhez a pólóhoz, mivel illik is hozzá, plusz, Márk nem a lábaidra fog fókuszálni. Illetve, ajánlom neki.

- Miért, csak nem tetszik neked? – húztam mosolyra a számat.

- Dehogy! – vágta rá kapásból, én meg csak bólogatni kezdtem. – De néha szeret elkalandozni, nekem meg rengeteg munkám megy rá az egész... Erre – kezdett el körbemutatni a csípőmtől felfele eső részeken.

- Hát, azért annyira szörnyen nem nézek ki – nevettem el magam kínosan, majd adtam Szonjának egy puszit, mivel Dani mondta, hogy akkor elviszi már őt is, itt úgyis csak unatkozna.

- Nem is arra értettem, te – lökte meg finoman a karomat. – Aj, de tényleg, hol késik már ez a Petra?

- Amúgy, neked van most barátod, vagy valaki, aki tetszik? – kérdeztem, témát terelve.

- Öm... Nem, nincs. Nem rég szakítottam a barátommal és bár túltettem magam rajta, nem igazán akarok új kapcsolatot – rakta vissza a fogasra a ruhákat, mivel eddig azokat szorongatta, majd leült elém a székre és csillogó tekintettel kezdett el nézni. – És te hogy állsz?

- Hadilábon – nevettem el magam ismét. – Kissé bonyolult a helyzet.

- Pasik... – sóhajtott fel csüggedten Dorina. – Komolyan, apámon kívül nem is létezik értelmes fiú. Vagy, te nem ezt értetted „bonyolult” alatt?

- Végül is, normálisnak mondanám. Idegesítő, néha tényleg ki tudja akasztani az agyam, de amúgy meg eléggé törődöm... És talán ez zavar be, nem nagyon szoktam hozzá az ilyesfajta törődéshez. Meg úgy semmilyenhez, a srácokon kívül, de az más – próbáltam megmagyarázni a helyzetet.

- Volt már barátod? – váltott témát Dorina, mire bólintottam. – Akkor, hogy, hogy nem vagy tisztában az érzéseiddel?

- Komplikált – sóhajtottam.

- Hát, figyelj – tette a kezét az enyémre. – Ha ennyire össze vagy zavarodva, akkor vagy beszéld meg vele ezeket a kételyeket, vagy próbálj egy kis időt hagyni magadnak, illetve magatoknak. De én először megpróbálnák beszélni vele és ha ez sem válik be, akkor maradna az eltávolodás. 

- Öö, igen, szóval, az van, hogy...

- Hogy már elmondat neki, hogy ne keressen, igaz? – tette fel a kérdést sóhajtva, ezzel az én mondatomba közbevágva, mire én bólintottam egyet. – Jaj, te lány. Saját magadnak gerjeszted a problémákat.

- Én már csak ilyen vagyok – vakartam kínosan a tarkómat, majd elkezdtem a hajamat tapogatni. – Uram isten, Dorina! Ezt a mennyiséget az életbe nem mosom ki a hajamból.

- Na, itt is vagyok – pattant elénk hirtelen egy lány, akiről később kiderült, hogy ő Petra. Valami hű de unszimpi csaj... Mellesleg, elméletben kettőig kellett volna azzal szórakoznia, hogy kitalálja az árnyalatot, de ez nem jött neki össze. 

    Végül egy halvány rózsaszínű árnyalatnál maradtunk és Dávid már szinte kifutott a világból, hogy mégis miért tart eddig az egész. Szegény, amióta találkoztunk az idegei kezdik felmondani a szolgálatot. Egyébként, a fotózás sem volt vészes, Márk vagy ezer képet készített, amiből még délután kiválasztottunk tízet, de persze a többi képet is átküldték, csak ez a tíz papírformában is a kezembe került. Amikor visszaöltöztem a saját ruháimba, már fél öt volt, szóval eléggé sietősre kellett vennem a figurát. Dávid meg a nap végére való tekintettel, odaadott egy csomó mindent: útlevelek, vízumok, a gyámhatósági papírok, amiket majd még ki kell töltenem, meg két tájékoztató, amiben falfestékeket lehet nézni. Sőt, megadta a számát annak a festőnek, aki az ő házát festett tavaly. Az autóban mindent levágtam az anyósülésre, majd mentem is haza. Hulla vagyok, ha hazaérek csak bevágom magam a kádba és vagy ott alszok el, vagy csak órákig ásztatom magam a forró vízben. Ilyen tekintetben a kettő majdnem ugyan az.
- Seredech! – ugrott nekem rögtön Szonja, amikor beléptem a garázsból. – Képzeld, amikor Dani elhozott, akkor elmentünk cukiba és csak utána mentünk Kriszért.

- És finomat ettél? – tettem le a földre, mivel eddig az ölemben volt, én pedig már nagyon le akartam ülni.

- Igen – kezdett el tapsikolva ugrálni. – Úú, mik azok a kezedben?

- Hát, a fotózásról képek, a szombati útra szükséges papírok, meg tájékoztatók, amiket meg kellene nézned, hogy milyen színűre szeretnéd a szobádat – adtam a kezébe az utóbbit, amit ő rögtön el is kezdett lapozgatni, úgy hogy a szőnyegre hason feküdt le.

- Ezeket akkor én nézem meg – kapta ki a kezemből Szili a képeket. Ja, akkor tehát most ő volt a soros Szonjával. – Azta! Szóhoz sem jutok.

- Ne legyél ennyire elfogult – ásítottam, majd a többi cuccomat is levágtam az asztalra.

- Dehogy vagyok – nevetett fel a srác.

- Ser! Ez a szín tetszik – bökött egy nem túl élénk piros színre Szonja.

- Akkor ezt idetesszük, és addig nem felejtjük el, míg megnézed a többit – raktam egy cetlit arra az oldalra, ahol Szonja jelenleg járt.

- Ricsi megcsinálta neked azt a diétás cuccost és nemrég mentek el Krisszel vásárolni. Drina meg... Hát, máshol van – vázolta a helyzetet gyorsan Szili.

- Beszéltek Dominikkel a bandáról? – kérdeztem, amikor bementem a konyhába, ahol Luna támadott le, mivel egyből a nyakamba is mászott és dorombolni kezdett. Eközben szedtem magamnak egy jó nagy adag kaját, amit Ricsi istenire megcsinált.

- Csak, hogy te is büszke lehess ránk – tolt elém Szili egy lapot, melyre egy csomó név fel volt írva, de szinte mindegyik át is lett húzva, vagy kisatírozva. Végül középtájt lett bekeretezve egy eléggé különleges név: „Meltwex”.

- Hm, találó, ügyesek vagytok – mosolyodtam el.

- Köszi és egyébként, Dominik is benne van – tette hozzá a mondata utolsó felét úgy, mintha ez eddig nem lett volna egyértelmű. – Viszont, csak öten leszünk.

- Hát, gondoltam, hogy Milán bevágta a durcát – nevettem el magam kínosan, majd berohant Szonja az újsággal a kezében.

- Nem tetszik a többi szín – mondta, teljesen szomorúan.

- És ezzel mi a baj? Ha nem tetszik, hát nem tetszik, akkor lesz ez a piros – simogattam meg a kezét mosolyogva, Szonja pedig elkezdett ugrálni, majd Szilinek is megmutatta a kiválasztott színt. – Te nem vagy éhes?

- Nem, mert Szili nemrég csinált nekem melegszendvicset – rázta meg a fejét Szonja.

- Oké, de azért vacsizni még fogsz, ugye? – kérdeztem kissé aggódva, mert az ő korában azért még fontos a normális étkezés.

- Persze, Szili nem akart nekem sokat adni, így csak fél szeletet kaptam. Olyan gonosz volt – görbítette le a száját, én meg mosolyogva megráztam a fejem.

- Ssss! Megbeszéltük, hogy nem híreszteled el, hogy éheztetlek! – háborodott fel Szili, Szonja pedig csak nevetve futott ki a nappaliba és ha jól hallottam, akkor elkezdett mesét nézni. – Én komolyan rendesen adtam neki kaját – tette fel védekezően a kezét Szili, én meg elnevettem magam.

- Tudom, de jól tetted, hogy nem adtál neki sokat, meg amúgy is, szerintem meg sem bírta volna enni az egészet – tettem a vállára a kezem, majd beszórtam a tányért a mosogatóba. – És, mizu Flórával?

- Most jó – vágta rá vigyorogva, tőlem pedig egy bólintást kapott.

- Úú, Krisz, Ricsi! – kiáltott el magát Szonja.

- Mi van, Szili ennyire untatott? – kérdezte nevetve Ricsi, majd az ölében a kislánnyal belépett a konyhába, Krisz pedig követte őket a csomagokkal.

- Hát... Nem – válaszolta meg végül a kérdést Szonja. – Viszont ma veled alszok.

- Na, mintha csak a nővéredet hallanám. És ki mondta, hogy én ezt megengedem? – húzta Ricsi Szonja agyát, de ezt még Szonja sem vette be szerintem.

- Ser mondta, hogy bármit kérhetek tőletek, Krisz pedig azt mondta, hogy ha nem teljesítitek a kérésemet, akkor szóljak neki és majd jól megver titeket – húzta fel egy kicsit durcásan az orrát Szonja, mi meg elnevettük magunkat.

- De én erősebb vagyok, mint Krisz – vágott vissza Ricsi.

- Hát én nem tudom, de én ma verekedtem Krisszel és képzeld el, hogy én nyertem – büszkélkedett a kislány, még mindig Ricsi ölében, mi meg Szilivel segítettünk kipakolni a szatyrokból és én pont a hűtőnél, ők ketten meg a csap környékén voltak, amikor egy újabb nevetés hagyta el a szánkat.

- Életem, ezzel nem Krisz mellett álltál ki – nyomtam egy puszit az arcára, mikor elhaladtam mellette.

- Tudom, nem is akartam – rántotta meg a vállát Szonja.

- Na, íme egy mini Seredech – nevetett fel most már Ricsi is. – Egyébként, Kriszt legyőzni egyszerű, de ha engem is le tudsz, akkor velem aludhatsz.

- Khm, meg amúgy is, khm – szólt közbe Krisz krákogva.

- Na, gyere, rendezzük le – dobta fel Ricsi Szonját, majd amikor elkapta, ki is rohant vele a nappaliba.

- Rájöttél már, hogy mazoista vagy?! – kérdezett sóhajtva Szili engem, én viszont nagyon nem tudtam hova tenni ezt a hirtelen jött váltást.

- Te egyáltalán mióta tudod a mazoista szó jelentését?! – fordultam felé, felvont szemöldökkel.

- Amióta beírtam az „önkínzás” szót a google-be, és ezt adta ki – nevetett fel, én meg csak megráztam a fejem. Ezután persze Krisznek még adnia kellett alá a lovat, mivel tök büszkén megveregette a vállát.

- Én nyertem! – robbant be a konyhába Szonja, Ricsivel együtt és eléggé érdekesen voltak: Ricsi guggolva ugrált befelé, míg Szonja a srác tarkóját fogta. 
- Ügyes kislány! – kapta fel az ölébe Krisz.

- Tanítasz nekem még fogásokat? – nézett rá csillogó szemmel Szonja, nekem meg majdnem kiesett a kezemből az energiaitalom.

- Pszt, megbeszéltük, hogy Ser előtt nem beszélünk erről – kezdett el halkan beszélni Krisz, majd egy ártatlan mosolyt felvéve fordult felém.

- Hogy mit tanítasz meg neki?! – néztem rá, felvont szemöldökkel.

- Fogásokat a... Hajával kapcsolatban! – vágta rá, ezt a hirtelen kitalált indokot, és nem mellesleg, unott tekintettel is néztem rá.

- Most megijedtél? Ser, most megijedt, hallottam a nyelését – kommentálta a dolgokat Szonja, Krisz meg gyorsan lerakta inkább a konyhapultra a kislányt, aki csak nevetett a jeleneten. Ricsi és Szili meg kissé... Hogy is mondjam? Feszélyezve néztek körbe.

- Én is mutassak hajtechnikákat?! – kérdeztem, Ricsi kezébe nyomva az energiaitalom, majd Szonja felé fordultam mosolyogva, miközben belemarkoltam Krisz hajába, és hátrafeszítettem a fejét. – Szonja, ezt így hívják, hogy ne szórakozz a tesóddal. Bármikor alkalmazhatod.

- Oké, oké, felfogtam, bocsánat, csak engedj el! – siránkozott Krisz, míg Szonja nevetve tapsikolt, a két fiú pedig már szinte az asztalt verve fetrengett. – Kérlek – nézett rám mosolyogva Krisz, míg én egy unott tekintettel bámultam rá vissza, majd elengedtem és odafordultam Szonjához.

- És, mit tanított még neked Krisz? – löktem arrébb a székről a srácot, mivel én most oda akartam ülni Szonja elé. Krisz végül csak sóhajtva vágta át magát mellettem lévő székre.

- Hogy ha valaki gonoszkodok velem, meg azokkal akiket szeretek, akkor nyugodtan megverhetem őket és megígérte, hogy megtanít verekedni – magyarázta mosolyogva Szonja. – Meg még mondott mást is, de azt csak neked mondom el.

- Hékás, minket kizársz belőle? Hát nem mi vagyunk a legsármosabb és legbölcsebb srácok, akiket csak ismersz?! – kérdezte felháborodva Szili, Ricsi pedig csak heves bólogatással helyeselte a dolgokat.

- Nem – vágta rá kapásból Szonja.

- Hát, ez most fájt... – kapott a szívéhez mindkét srác, mintha tényleg szíven döfte volna őket valami.

- Gyere, te nagylány, menjünk fürdeni – kaptam fel az ölembe, majd felindultunk az emeletre, ahol gyorsan adtam Lunának enni, és míg kerestem Szonja bőröndjében valami cuki kis pizsit, addig a kislány Lunát simogatta. – Na, gyere – kaptam fel ismét az ölembe, majd bevittem a fürdőbe, megengedtem a vizet a kádba és addig leöltöztettem.

- Ma nagyon jól szórakoztam – nevette el magát hirtelen Szonja.

- Tényleg? Krisz ennyire jó társaság volt? – kérdeztem vissza mosolyogva, miközben lehúztam róla a pólóját, ezután pedig beemeltem a kádba, majd leguggoltam elé, Szonja pedig beleült a vízbe.

- Igen, mert mesélt egy csomó dologról – vett a kis kezébe egy kis habot, majd az arcomba fújta. Kissé meglepődtem ettől a tettétől, de azért vicces is volt. Jó látni, hogy Szonja milyen kis eleven, ahhoz képest, hogy alig egy napja vesztette el az anyját.

- És nekem is elmeséled? – ültem le törökülésbe végül, mivel kezdett már zsibbadni a lábam.

- Hát... De megígéred, hogy senkinek nem mondod el? – nézett rám, összeszűkített szemekkel.

- Lakat a számon – tettem fel védekezően a kezem. – Na, gyerünk, mond már.

- Szóval... Sírtam, és úgy jött be a szobába – kezdett bele a meséjébe, én pedig érdeklődve figyeltem őt. – És kérdezte, hogy miért sírok, és mondtam neki, hogy hiányzik anyu. Erre tudod mit mondott?

- Na, mit? – kérdeztem vissza meglepődve. Most már tényleg kezdett érdekelni, hogy mit mondhatott Krisz.

- Elkezdett mesélni, hogy régen csinált valami csúnya dolgot és emiatt te megutáltad. És mondta, hogy bár anyu helyét nem tudja pótolni, megígérte, hogy nem lesz olyan buta, mint régebben és vigyázni fog rám. Meg azt mondta, hogy rád is. De azt nem mondta, hogy mit csinált. Elmondod? – nézett rám kíváncsi tekintettel. Hűha, három éves kora ellenére eléggé okos egy kislány.

- Huh, hát... – túrtam a hajamba, vagyis csak akartam, de még mindig nem volt időm hajat mosni, szóval a hajam helyén hirtelen egy sziklahegy fogadott. Mármint, keménységre. – Ez nem annyira nagy szám, mint amennyire felfúja. Szóval, ugye kicsiként piszkált, mint tesó, meg ilyesmi, és sokszor elvette a játékaimat.

- Ez tényleg csúnya dolog volt tőle. Én a helyedben jól megvertem volna – húzta össze a szemöldökét mérgesen.

- Majd adhatsz neki helyettem, ha kimentünk – nevettem el magam.

- És tudod... Bár hiányzik anya, de valahogy még sem annyira... Izé, szóval... Tudom, hogy szeretett, de valahogy sosem éreztem, hogy érdekeltem is volna... – nézte magát a vízben Szonja. Hű, ilyet sem hallottam még egy ekkora gyerek szájából.

- Anyu beteg volt, ez sajnos sok energiáját felemésztette. Viszont, nagyon szeretet téged és biztosan tudom, hogy amennyi figyelmet csak tudott, azt rád fordította. Gyere, nyomok a kezedbe egy kis tusfürdőt – vettem le a polcról az említett dolgot, majd Szonja kezére nyomtam. – Holnap veszünk neked ilyen cuccokat is, rendben? Mert láttam, azt nem pakolt össze Krisz.

- Üm, kérdezte, hogy hoztunk-e magunkkal, de anyu nem rakott be otthon, azt mondta, hogy majd itt veszünk másikakat – magyarázta Szonja, miközben mosakodott. – De Krisz mondta, hogy elmegy venni ilyeneket is.

- De a szatyrokban nem volt semmi tisztasági cucc – lepődtem meg Szonja utolsó mondatán, majd előkaptam a telefonom és írtam facen Krisznek. Lemehettem volna, de nem akartam egyedül hagyni Szonját.

Ser üzenete: Szonja mondta, hogy elméletbe kellett volna vennetek neki cuccokat. Azok hol vannak?!

Krisz üzenete: Ricsi nem adta oda?!

Ser üzenete: Ha igen, akkor most írtam volna neked?! :D

- Mit csinálsz? – kérdezte lelkesen Szonja, amikor lemosta magáról a habot.

- Kriszt kérdezem, hogy ha vettek is neked dolgokat, akkor hova rakták – néztem rá mosolyogva.

Krisz üzenete: Várj, megkérdem, csak előtte meg kéne találnom...

Ser üzenete: Már úgy is mindegy...

- Megmossam a hajam is? – kérdezett Szonja, felállva a kádban.

- Mikor mostad meg utoljára? – kérdeztem vissza, ismét ráemelve a tekintetem.

- Üm... vasárnap – emlékezett vissza, én meg csak kiszedtem a hajából a hajgumit, majd elkezdtem tapogatni a haját.

- Tegnap kivel fürödtél? – néztem rá értetlenül, ugyanis tiszta kemény volt a haja. Vagyis, nem annyira, de azért ki kellett volna mosni azt a minimális hajlakkot is, ami tegnap a hajára került. – Gondolom valamelyik fiúval, Drina megmosta volna a hajad. Na, mosd most meg, rendben?

- Oké – vetődött hátra a kádban, majd elkezdte áztatni a haját.

Krisz üzenete: Hát, de attól jó lenne, ha nem keveredett volna el :D

Ser üzenete: Kivel fürdött tegnap Szonja?! :/

- Egyébként, nem kell segíteni? – néztem fel ismét a telefonból.

- Neeeem – nevetett fel Szonja.

- Oké, oké, bocsánat – mosolyodtam el, majd ismét belevetettem magam a telefonomba, de nem teljesen, hogy tudjak azért figyelni közben Szonjára is.

Krisz üzenete: Velem biztos nem. Én itthon sem voltam, utánad érkeztem meg, nem rémlik?! Amúgy, Ricsi most keresi a szatyrot.

Ser üzenete: Ki kéne deríteni, kérdezz körbe. Drinával sem, az biztos. Valamelyik másik marhával.

Krisz üzenete: Oké...

- Milyen illatút szeretnél? – álltam fel, letéve a telefonom a földre, mivel most Krisz is elment kérdezősködni. – Van epres, fahéjas, ananászos, és lime-os. A narancsos elfogyott, de majd beszerzek azt is.

- Fahéjasat – tapsikolt Szonja, majd már a kezében is volt a fahéjas sampon. Ekkor ismét megcsippant a telefonom, szóval a második körig ismét levágtam magam a földre.

Krisz üzenete: A cuccok nincsenek meg, de Szilivel.

Ser üzenete: A közeledben van?!

Krisz üzenete: Ja, itt ül előttem. De mondjad már, mi van?!

Ser üzenete: Kérdezd már meg tőle, hogy tegnap mégis, hogy fürdette meg Szonját?!

- Kész – kiáltott fel Szonja.

- Oké, akkor most én is egy kicsit, rendben? – álltam fel ismét, majd nem olyan erősen én is megdörzsöltem a fejbőrét és a haját is. – Most mosd le, utána pedig jön a kövi kör és a hajad vége eléggé száraz, szóval kapsz egy kis balzsamot is, rendben?

- Miért kell kétszer megmosnom? – nézett rám meglepetten Szonja.

- Mert így lesz egészséges a hajad – mentem oda a csaphoz, hogy lemossam a kezem. Ekkor írt ismét Krisz, legalábbis szerintem ő, de akárki is, most vár egy kicsit.

- Ja, akkor oké – nevetett, majd visszavágta magát a vízbe. Közben megtöröltem a kezem és ismét leültem a földre.

Krisz üzenete: Azt mondta, hogy normálisan.

Ser üzenete: Akkor mond meg neki, hogy ha lemegyek, pont ezért fogom megfojtani! Mi az, hogy normálisan?! Tiszta kemény volt Szonja haja, mondtam, hogy tegnap kapott hajlakkot is, szóval ne felejtsétek el megmosni a haját! És mielőtt megkérdezed: ezzel tönkre megy a haja!

Krisz üzenete: Lehet hamarabb kinyírom én, mint ahogy te leérnél...

- Jöhet a kövi – kiáltott fel Szonja. – Baj van? Kicsit idegesnek tűnsz.

- Dehogy van baj, csak Krisszék még mindig nem találták meg a cuccaidat, de hamarosan meg lesz. Na, tessék – nyomtam a kezébe ismét egy kis sampont, majd visszaraktam a helyére, és levettem a balzsamot.

Ser üzenete: És Ricsit is felakasztom, ha nem találjátok meg a gyerek cuccait. Fogat mosni azért mégis kéne...

Krisz üzenete: Megyek, megnézem a kocsiban, mert Ricsi szerint nincs a házban. De tutira vettünk, egy vagon szart vettünk, még Drina írta össze őket.

Ser üzenete: Erről jut eszembe, Drina még nem ért haza?

Krisz üzenete: Nem és... Azt tudod, hogy hol van?!

Ser üzenete: Sejtem, inkább mondjuk így.

- Lemosom, jó? – emelkedett fel ismét a kádból Szonja.

- Remek, utána pedig bekenem a hajvégeidet ilyennel, rendben? – kérdeztem mosolyogva, míg ő csak bólintott egyet.

Krisz üzenete: A kocsiban hagyta ez a tökkelütött....

Ser üzenete: Anyám... Hagyd lent, majd lemegyek érte.

Krisz üzenete: Ne vigyem fel?!

Ser üzenete: Nyírd ki helyettem Szilit...

- Kész! – ugrott fel szinte a kádból Szonja.

- Ezt ne csináld még egyszer, a szívbajt hoztad rám – állt meg a szívem egy pillanatra. Gyorsan bekentem a haja végét ezzel a cuccossal, és mivel rajta kell hagyni öt percet, addig Szonjával játszottunk a kádba. Amikor letelt az idő, ismét lemosta a haját, majd ki is szállt a vízből. Segítettem neki megtörölközni, bár az elején nagyon ellenkezett, hogy ő már tudja. Igen, félszárazra, de majdnem. Viszont, a hajszárítást már nem engedte, én meg úgy döntöttem, hogy nyár van, negyven fok, ha megfázik félszáraz hajjal, akkor tuti főbe lövöm magam. Meg amúgy, Krisznek is van esze, Szonja még nem evett, most fogat mosni biztos nem kaja előtt kéne... Ezért tök felesleges is lett volna felhozni. Viszont, Szonja tök cuki volt a fehér alapon, aranyszínű betűkkel szereplő „Princess” feliratú pólójában és rövidnadrágjába.

- Hát megjöttél, Hercegnő? – ültette az ölébe Krisz Szonját, és rögtön el is kezdtek kajálni.

- Hol van Szili?! – tértem rögtön a tárgyra.

- Elmenekült. Miután megmondtam neki, hogy szerintem se ma, se holnap ne kerüljön a szemed elé, azóta nem láttam – vázolta a helyzetet Krisz.

- És Ricsi?! – kérdezősködtem tovább.

- Na, őt még én is keresem, mivel jövök neki egy fejessel – magyarázta tovább Krisz, én meg felvontam a szemöldököm. – Most mi van?! Idegesített, hogy nem tudja hova rakta le a szatyrot és mondtam neki, ha a kocsiban lesz, akkor én lefejelem.

- Akkor, most van két szököttünk? – kérdezte Szonja.

- Van hát, de nem baj, mert majd azt hiszik, hogy ha te megtalálod őket, akkor nem fognak kapni. Viszont, majd jól verd meg őket, rendben? – nézett le rá Krisz, majd én is leültem eléjük a kajámmal, na meg Lunáéval, mivel közben követeli az esti paprika adagját. Hát igen, lassan háromnegyed órája nem evett...

- Erről jut eszembe – tette le a villát Szonja, majd kissé hátrafordult Krisz ölében, homlokon csapta a srácot.

- Ezt most miért? – lepődött meg Krisz.

- Kell ok a verésedre? – kérdeztem vissza nevetve. 
- Azért, mert megkérdeztem Sert, hogy mit csináltál régen és elmondta, hogy gonoszkodtál vele. És mondta, hogy megverhetlek érte – fordult vissza elégedett mosollyal a száján, belőlem meg jobban kitört a nevetés.

- Ilyet mondott volna? – kérdezett vissza tettetett idegességgel a srác, Szonja helyeslően bólogatott, míg én csak ártatlanul mosolyogtam. Ekkor megint megcsippant a telefonom.

Benji üzenete: Sziaaaa! Nézd csak :D

Benji üzenete: Benji egy képet küldött neked.

Ser üzenete: Gratulálok :) Nagyon ügyes vagy, mondtam, hogy megszerzed :D

Benji üzenete: Á, csak jó volt az edzőm :D :D El sem hiszem, mióta te edzel, kajakra a dobogón vagyok :D

Ser üzenete: Szóltál már Dodónak? :)

Benji üzenete: Neeem :D Az edzőmnek akartam előbb szólni, hogy megyei első lettem!!! :D :D

- Na, mi van? Szvereknek örülsz ennyire?! – nézett gúnyos mosolyra húzva a száját Krisz.

- A-a – fordítottam felé a telefonomat, megnyitva a Benji által küldött képet. Csak egy fehér póló van rajta, és az érmét tartva pózol a kamerába.

- Gratula neki – bólogatott Krisz elégedetten. – De látom, ez minden versenyzőnél van.

Ser üzenete: Krisz is gratulál neked :D

- Mi? – néztem rá meglepetten, amikor elküldtem az üzenetet.

- Nálad is megvolt ez a „Verseny utáni selfi” – nevetett fel a srác.

- Nem kérek többet – tolta el Szonja a tányért, ami totálra üres volt. – De szomjas vagyok.

- Hoztunk neked is innivalót, de ahhoz kiengedsz? – nevetett fel Krisz, Szonja pedig átmászott a másik székbe.

Benji üzenete: Találkozunk még mielőtt elmész?

Ser üzenete: Hát, holnap hazaérsz? Mert én szombaton hajnalban már indulok.

Benji üzenete: Átugrok hozzátok este, ha az úgy megfelel.

Ser üzenete: Nekem totálra. De most menj, ünnepeld ki magad :D

Benji üzenete: Csak előtte hívom Dodót :D

- Úú, ez fini – kiáltott fel hirtelen Szonja és egy rózsaszín löttyöt ivott. – Málnás, kérsz?

- Nem, köszi. Én nem szeretem a málnát – ráztam meg a fejem.

- Én viszont igen, muti – kérte el Drina a poharat. – Ez tényleg fini.

- Vagy csak én tudok jó szörpöt csinálni – egózott be Krisz.

- Ja, mondogasd ezt magadnak – vágtuk rá egyszerre Drinával.

- Na, gyere. Megkeressük Ricsit, látom, hogy fáradt vagy – fogtam meg Szonja kezét, majd a pulton lévő szatyrot felkapva, elindultunk Ricsi szobája felé. Kopogás után nyitottunk csak be és Ricsi az ágyon fekve tévézett.

- Na, te tökéletes barom! – vágtam fejen a srácot, amikor az felállt. – Itt vannak a cuccok. Még nem mosott fogat, szóval ejtsétek meg, és ha lehet, még ma.

- Oké – bólintott Ricsi, majd egyből az ölébe kapta Szonját. Én gyorsan nyomtam egy puszit Szonja homlokára, majd ők mentek is a fürdőbe, én meg vissza a konyhába.