- Te, figyelj már –
ugrottam át Dominik erkélyére és csak úgy tök önkényesen
bementem a szobájába. Éppen edzett, szóval nem volt rajta
póló. – El kéne lépni bulizni egyet. De úgy igazán – vágtam
le magam a székére.
- De úgy igazán, nekem
tanulnom kell –
kezdte el a szokásos dumáját, én meg csak sóhajtva forgattam a
szemem.
- Nyáron?! Ne idegelj már ki,
egész évben tanultál, a nyár lazításra van, nem pedig tanulásra
– amúgy,
tök fain, mivel én folyamat azon voltam, hogy próbáljon már
lazítani egy kicsit, ne csak mindig a hülye tanulás, ő meg
próbált belőlem kihúzni pár kedves szót.
- Neked könnyű, te nem
tanultál egész második félévben egy szót sem és mégis ötös
lettél mindenből –
tette le a súlyzókat és most elkezdett felülésezni.
- Kettőből nem, oké? –
vágtam rá kapásból.
- Ja, mert Borsos utál, és
mert éneken lusta voltál kimenni –
vázolta a helyzetet. – Meg amúgy is, hova akarsz te mindig
bulizni?
- Unalom!!! –
válaszoltam meg egyszerűen a kérdését.
- Unalomból berúgsz. Eddig jó
program. És hova menjünk, Hawaii-ra?! De tudod mit, előtte rúgjunk
be és akkor már meg is van Hawaii –
gúnyolódott folyamatosan.
- De utállak –
néztem rá unott tekintettel, majd berobbant a szobába Kitti.
- Seredech!!!
- Mi a halál van?! –
lepődtem meg a hirtelen jött letámadásától.
- Melyik a jobb?! –
mutatott fel négy ruhát, én meg csak pislogva néztem rá. –
Na?!!
- Kitti, ne fárassz! Ez az
összes ugyan olyan forma, szabás, minta, csak a színük más.
- De létsziiiiiii! –
kezdett el könyörögni.
- Aj, hova akarsz menni? –
adtam meg magam végül.
- Este Ricsi akar elvinni
valahova, egy bárba és...
- Hékás! –
szólt közbe Dominik, majd a húgára nézett. – Milyen bár?!
Milyen este?!
- Jaj, nyugodj már le, Dominik!
Ricsi vigyáz rá, ne legyél már ennyire paranoiás! –
szóltam rá Kitti helyett, és a csaj hálás tekintettel fordult
vissza felém, Dominik pedig duzzogva folytatta a felülésezést. –
Na, átjössz hozzám indulás előtt egy órával és rendbe
szedlek. Amúgy a fekete ruhát hozd magaddal.
- Juj, köszönöm! –
ugrott a nyakamba tök hálásan, az összes ruhát kidobva a
kezéből, és ezek a darabok egyenesen Dominiken landoltak.
- Kitti! Ezerszer elmondtam már,
hogy –
itt vettem egy mély levegőt. – Ne ölelgess!!
- Oké, oké –
legyintett le, majd összekapkodta Dominikről a ruháit és kivonult
a szobából.
- Mira!! –
szólalt meg rögtön Dominik, amint becsukódott az ajtó. És igen, kábé úgy egy hónapja rájött, hogy ha kiakasztom,
akkor Mirának hív. Az elején kiakadtam, amikor így hívott, de
mostanában már kezdem elviselni. De csak tőle, és nem tudom, hogy
miért... Egyébként, ártatlanul mosolyogva néztem rá, mivel már
sejtettem, hogy mi fog következni. – Ne szoktasd rá a húgomat a
bulizásra!
- Nyugi, ha átjön hozzám,
majd elbeszélgetek vele, tudod, mint egy nővér, meg amúgy is,
Ricsi vigyázni fog rá –
próbáltam lenyugtatni Dominiket, de ő csak fújtatva forgatta a
szemét, majd kíváncsian nézett rám.
- Nővér?
- Ja, neked még nem is mondtam
a nagy hírt –
csaptam össze a tenyerem, majd gyorsan elrizsáltam neki a Szonjás
sztorit.
- Azért az szép lesz. Majdnem 14 év,
nem kevés –
bólintott Dominik.
- Ja, emiatt mi is aggódunk. De
szerintem nem lesz gáz. Majdnem olyan, mint Nikivel... Csak most már
nagyobbak vagyunk –
ja, igen. Milán engedélyével elmeséltem Dominiknek a Nikis
esetet. Szóval, ő az egyetlen, aki családon kívül tud róla. Na,
meg ugye a srácok, de ők családtagok. Meg mostanában Dominik és
Kitti is kezd hozzánk becsapódni. Ricsi múltkor meg is jegyezte,
hogy befogadó csald vagyunk. Hát ja, ahhoz képest, hogy öten
kezdtük, most becsapódott még Kitti, Milán és Dominik is. A
többiek meg csak ilyen legjobb barátnő/haver szinten vannak. Flóra
és Léna vannak még úgy jobban beavatva, de azért ők sem annyira
még. Majd idővel.
- Na, jól van, de Niki és
köztetek egy év volt. Itt meg tizennégy –
kezdett most el fekvőzni Dominik. – De nem is most lesz szívás.
Majd később.
- Hé, én szoktam lenni a
pesszimista, te meg az ellentétem, és nem fordítva! –
esett le a szerepcsere.
- Túl sokat vagyok veled, rám
ragadt –
oltott be Dominik, én meg nekidobtam az első kezem ügyébe akadt
tárgyat: egy celluxot. – Plusz, én most reális voltam és nem
pesszimista.
- Na, akkor reálisan gyere el
velem bulizni –
tértem vissza az eredeti témához.
- Nem szállsz le rólam addig,
igaz? –
nézett rám, teljesen fáradt tekintettel, én pedig csak
elmosolyodtam. – Hah, oké.
- Ez az! –
kezdtem el tapsikolni, majd eszembe jutott valami. – Mellesleg,
mehetnék arra a helyre, ahova Kittiék is mennek. Így a te kis
lelkivilágod is megnyugszik és én is boldog leszek. Kellemest a
hasznossal.
- Komolyan kémkedjek a húgom
után? –
ült le az ágyára, velem szembe.
- Na, nem mintha nem tennéd meg
– néztem
rá, unott tekintettel.
- Jó, ez igaz –
helyeselte, én meg csak elnevettem magam. Közben megszólalt a
telóm: ismeretlen szám.
- Igen? –
vettem fel, kissé furcsállva, hogy ki kereshet.
- Szia! Mondtam, hogy felhívlak,
zavarok? –
hallottam meg Dani hangját.
- Nem, de gáz van? Fura a
hangod? –
pakoltam fel a lábam Dominik ágyára, miközben hátradőltem a
székben, Dominik pedig csak érdeklődve nézett rám.
- Ezt kajak leszűrted két
mondat beszélgetés után? –
nevetett fel Dani. – Mellesleg, velem nincs, csak az én drága
öcsikém nem meri neked bevallani, hogy a holnapi randitokat le kell
fújni, mivel be kell mennie apánkhoz.
- Milyen randi, te! Ha
találkozunk, ezért kinyírlak! –
háborodtam fel egyből.
- Kétlem, de egy próbát megér
–
nevetett fel Dani, majd elkezdett valami tök sületlenségről
hadoválni: – Szóval azt mondod, hogy bemész vele holnap? Ez
nagyszerű, akkor meg is mondom neki.
- Mi van?! –
húztam össze a szemöldököm értetlenkedve.
- Na, akkor holnap elmegy
hozzátok nyolcra, szia! –
és lerakta. Csak úgy lerakta. Én meg csak pislogtam, hogy akkor
most mi is van.
- Na, akkor, holnap is sűrű
napom lesz –
nyújtózkodtam, levágva az asztalra a telómat.
- Amúgy meg, én is beszélni
akarok majd veled. De ha lehet nem akkor, amikor fullra részeg vagy
–
nevetett fel Dominik.
- Te mikor láttál annak, de most komolyan?! –
dobtam neki most egy könyvet, ő meg próbálta mondani az
időpontot, de öt perc gondolkodás után sem jutott ilyen az
eszébe. Ez valószínű azért
van, mert igen, inni ittam, de mivel jól bírom a piát, egyszer sem rúgtam
úgy be, mint régen.– Akkor mondjad, mert holnap
mennem kell Lunáért, meg reggel ezek szerint jön Máté is és...
Fú, rosszabb, mint a suliba –
nevettem el magam kínosan.
- Mindegy, már úgy is tudom rá
a válaszod –
legyintett, majd végigterült az ágyán.
- Tőlem. Na, holnap este és
szólj, ha végeztél a kéretéssel –
intettem, majd hazamentem. De jó neki, hogy tudja a válaszom, én
még a kérdést sem tudom...
***
- Megjöttem! –
ugrott be a teraszajtón Kitti.
- Szuper, akkor ülj le ide –
húztam ki neki a széket, amire ő le is ült. – Na, és amúgy
mire föl is jött ez a buli? – kezdtem el lekenni az arcát
alapozóval.
- Hát, kezdődik a nyár meg
ilyesmi, szóval... –
nevetett fel Kitti. – Meg, most azt remélem, hogy hátha történik
valami.
- Valami? –
lepődtem meg. Kitti eddig sosem beszélt ilyesmiről.
- Hát, hogy... Nem is tudom,
hogy... M-meg... csókol vagy... ilyesmi... –
pirult el teljesen, és még a fejét is lehajtotta.
- Emeld fel a fejed, vagy a
hajadat kenjem le? –
szóltam rá, mire nevetve emelte fel a fejét egy „Bocsi”
kíséretében. – Amúgy, szerintem ne nagyon várj „ilyesmi”-t.
De még csókot sem.
- Miért nem? Már eléggé
régóta ismerjük egymást azért –
szenvedett Kitti egyből.
- Hát mert ismerem Ricsit. Nem
fog ma történni semmi. Sőt, egy jó ideig –
kezdtem el most a szemével foglalkozni.
- Aj, de miért? –
szontyolodott el Kitti, én pedig láttam, hogy Dominik is most jön,
de erre a kérdésére megállt az ajtóban. – Nem szeret, vagy mi?
- De miért akarod elkapkodni?!
Semmi értelme, meg amúgy sem azt mondtam, hogy nem szeret, csak
azt, hogy nem fogja elsietni a dolgokat. Most ez ilyen, lájtos lesz
egy ideig –
kentem el a festéket füstös hatásúra a szemhéján.
- De ez így nekem nem jó! –
vágta be a durcát és elkezdett sírni.
- Hülye vagy, ne bőgj már?!
Ez nem vízálló festék, nyugodj már le! –
kezdtem el legyezgetni, de tök feleslegesen, mivel nem akarta
abbahagyni a sírást. De érdekes módon nem kenődött el a festék.
Megnéztem a tubusokat és ekkor jöttem rá, hogy mégis vízállót
használtam. Juhú, de kis zseni vagyok.
- De már egy csomószor volt
olyan, érted?! –
sírt fel ismét. Ja, vágom én az olyan dolgot, rohadtul... – Ma
is, amikor megkérdezte, hogy elmegyek-e vele, majdnem megcsókolt,
érted? És tök örültem, hogy meg fogja tenni és nem tette, hanem
lelépett. És ilyenek már voltak, szóval... Aj, nem tudom, nem
értem!
- Szóval... Khm, inkább most
menj be ide –
toltam be a fürdőbe, úgy, hogy Dominiket ne vegye észre –, és,
szólj ha folytathatjuk – zártam be az ajtót rá, és nekidőlve annak, egy nagyot sóhajtottam.
- Köszi, hogy nem mondtad el
neki –
szólalt meg hirtelen Dominik.
- Hát, azért nem gáz ám,
hogy mindenki tud róla, csak ő nem –
veregettem meg Dominik vállát. – Mellesleg, szerintem menj és
beszélj Ricsivel.
- Miért? –
vonta fel meglepetten a szemöldökét.
- Mert egy hülye vagy, azért! –
vertem fejbe. – Hova kínzod még őket?! Na, indíts, szevasz! –
löktem ki a szobámból, és egyenesen Ricsiig lökdöstem le a
lépcsőn is. Amikor megtalálták egymást visszamentem Kittihez,
aki épp akkor jött ki a fürdőből, amikor én beléptem. És,
ezután folytathattam. Egy óra elég is volt mindenre: a sminkjének
és a hajának elkészítésére, plusz egy kis lelkizésre is. Végül
levonult a lépcsőn, én pedig az emeleti korlátnak támaszkodva
néztem a jelenetet, ami azért eléggé vicces volt: Ricsi tök el
volt ámulva, Dominik meg ott állt mellette és a szemét forgatva, fejbe verte a srácot, majd felindulva a lépcsőn, adott Kitti
homlokára egy puszit és még mondott is valamit neki. Ezután
Ricsiék elmentek.
- Nem tudtad volna kevésbé...
ilyennél tenni? –
kérdezte Dominik, amikor belépett a szobámba és még jó, hogy
már megszokta a kupimat, mivel a hajvasalót is csak arrébb dobta
és szétterült az ágyamon.
- De unlak már titeket –
sóhajtottam fel csüggedten, majd minden cuccomat visszavittem a
fürdőbe. – Amúgy meg, ha kínozni akarod Ricsit, akkor Kitti
legyen minél ellenállhatatlanabb, egy, kettő pedig, a leglájtosabb
smink van rajta, attól én sokat erősebbet használok.
- De te tizennyolc vagy, ő
tizenhat! –
vágta vissza rögtön, én meg csak a szememet kezdtem el forgatni.
– Plusz...
- A mai nap nem kell több bók,
köszi –
szóltam közbe a mondandójába, mivel 99%-ban biztos voltam benne,
hogy valami flörtölős dumával fog előállni. – Maradsz, vagy
hazamész hisztizni, hogy a húgod végre felnőtt?!
- Maradok, de ettől még nem
nőtt fel –
tisztázta a helyzetet, majd felült az ágyban. – Mi legyen?
Kimenjünk, filmezzünk?
- Megy a halál ki, rohadt meleg
van, és te egy nap hányszor akarsz edzeni? –
álltam meg előtte, karba tett kézzel.
- Reggel és este, miért? –
nézett rám csodálkozva.
- Felejtsd el! –
vertem fejbe, ő pedig csak kérdő tekintettel nézett rám. –
Reggel max. egy kicsit, de az is nyújtás, este edzhetsz. Reggel az
izmaid nem keltek fel, ha túlerőlteted őket egyszer csak
felmondják a szolgálatot és nem csak pölö a karodban! Először
ott, másodjára szívroham.
- Ja, el is felejtettem, hogy
egy edzővel állok szemben –
nevetett fel.
- Csak fél évig voltam az, de
egyébként ennyit még a hülye is tud. Keress filmet, léptem
kajáért –
indultam le a konyhába, ahol felpakoltam egy csomó cuccal, amikor
visszaértem meg Dominik már le is töltött valami horrort. Szupi,
akkor ma én megint bealszok az unalomtól, mert szerintem ez sem
lesz valami hű de félelmetes, mint azt az ajánlóban írják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése