- … teljesen – már csak
ennyit tudtam elcsípni Dodó mondatából, de nem is ez a lényeges,
hanem, hogy Kornélia tényleg belevetette magát a dolgokba, és még
elég jó színésznő is, mivel amikor elmentem mellette, rám sem
hederített.
- Ennek meg mi baja?! –
pislogott nagyokat Milán, miközben dobálta a szájába a chipset,
mert természetesen Ricsiék padjánál kell neki is nézni a műsort.
És, ha már itt tartunk, hova szívódott fel mindenki, míg én
nagyba alkudoztam?!
- Ja, ez mondjuk nem megszokott
viselkedés Kornéliától – nézte a kis csapatott Milán mellett
Dominik is.
- Most mi bajotok van?!
Egyszerűen csak jó kislány – ejtettem meg egy gúnyos
félmosolyt, majd elcsórtam Milántól a zacsit, ami még félig
tele volt, de neki olyannyira mindegy.
- Mit bántod már szegényeket?!
– nyújtózkodott ásítva Milán. – De remélem nem csesztél ki
vele nagyon.
- Úgy ismersz?! – vontam fel
nevetve a szemöldökömet.
- Ser, most komolyan. Te világ
életedben csak manipuláltad az embereket. Nem várok tőled ettől
kevesebbet – nézett rám halál unott és egyben komoly
tekintettel, majd fejbe vágta a mellette minket figyelő Dominiket.
– Te meg nem hallottál semmit.
- Ugyan, tudom, hogy ezt
csinálja – nevette el magát, erre a kijelentésére pedig még én
is kíváncsi lettem.
- Aha, és honnan is?! –
lépett mellék Drina, teljesen nem jó hangulatban.
- Amikor segített nekem
Kittivel, akkor megkértem, hogy hagyj maradjak bent a
beszélgetésnél. Végül amúgy bezárt a fürdőbe, de nem is ez a
lényeg – kezdett bele a meséjébe a srác. – Egész végig
olyan dumákat vágott le Kittinek, amiből nagyon is kivehető volt,
hogy csak egy bizonyos pont felé „lökdöste”, úgymond.
- Elárulok egy kis titkot –
veregette meg Drina Dominik vállát, de mivel nemes egyszerűséggel
ráléptem a lábára, ezért elkezdett ugrálni, miközben a fájós
ponton fogta a lábát – Tudod mit?! Lényegtelen.
- Seredech, ne amortizáld már
le a nőmet – sóhajtotta Milán reménytelenül.
- Nem vagyok a nőd, és sosem
leszek az! – csapta arcon a srácot Drina, majd levágta magát a
saját helyére. Időközben becsengettek, tehát kezdődhetett is a
fizika.
- Nos, hol vagy Richárd? –
nézett körbe a tanár... nő. Asszem, nagyon nem megy a nemekbe
sorolása, de tényleg. Fiú kinézet, lányos hang. Á, transzi,
oszt kész.
- Megyek, megyek... – nyelt
egy nagyot Ricsi, majd hulla tempóban kiment a tanárhoz.
- Pszt, Ser – pisszeget Szili,
mire csak óvatosan hátrafordultam. Miért jött el ő Flórától?!
– Segítettél neki?
- Ja, de miután konkrétan
lehülyézett, hogy a mechanika szó nem „m”-el kezdődik, majd
kiviharzott, nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Egyébként, ezt én
írtam ki neki a könyvből, ha beseggelte, talán össze tud szedni
egy kettest... – mutattam az asztalán heverő füzetre, és
tényleg reménykedtem benne, hogy sikerül neki, mivel ez a srác a
legrosszabb embernél is szörnyűbb fizikából.
- Nos, kezdd el nekem sorolni,
amit tudsz a klasszikus fizikáról! – szólt szigorú hangon a
tanár, Ricsiről pedig már most folyt a víz.
- T-tehát – nyelt egyet ismét
a srác, a tanár meg türelmetlenül nézett rá. – Tudunk
tapasztalatokat szerezni, ezzel szemben a modern fizikának két
kiinduló pontja van, a... Relativitáselmélete és a kvantumfizika.
Asszem...
- Nos, ezt jól „asszed” –
helyeselt bólogatva a tanár. – Térjünk rá a klasszikus fizika
fejezeteire. Sorold fel a fejezeteket!
- Basszus, úgy tudtam, hogy
ebbe bele fog kérdezni – sziszegtem, Dominik pedig kíváncsian
nézett rám.
- Eddig jól megy neki –
értetlenkedett.
- Csönd, így nem hallok
semmit! – fogtam be a száját.
- … akkor még a hőtan, az
elektromosságtan és a fénytan – számolgatta az ujján a
dolgokat Ricsi.
- Az elektromosságtan kiknek a
nevéhez fűződik? – tette fel rögtön a következő kérdését
a tanár.
- Newton? – kérdezte félve,
én meg majdnem lefejeltem a padot. Ezt nem hiszem el, tényleg miért
ilyen nehéz bemagolni ezt a cuccost?!
- Egyes, helyedre! – írt be a
naplóba a tanár egy hatalmas karót.
- Ricsi, megbeszéltük, Newton
az „m”-nél van... – néztem rá kikészülten, amikor
visszaért a helyére.
- De a mechanikára is az... Ó,
basszus, az is „m”-es! F****m! – rúgott bele az asztalba
idegesen, Szili meg együtt érzően megveregette a srác vállát.
Hát ja, ez egy ritka nagy pech.
- Mira! Hát te is vagy! Akkor
gyere csak, téged még nem is láttalak! – szólította ki a kövit
a ta... Ó, hogy csessze meg.
- Én soha többé nem akarok
bejárni fizikára... – szenvedtem, miközben kirázott a hideg.
Tök kelletlenül álltam meg a radiátornál, jó távol a tanártól.
- Na, gyere közelebb, nem
harapok! – noszogatott a tanár.
- Jó nekem itt is! – vágtam
be a durcát.
- Esetleg egyest akarsz?! –
nézett rám fenyegető tekintettel.
- Könyörgöm! – rázott ki
ismét a hideg ettől a... szerzettől.
- Na, meg még mit nem! Ott
maradsz, és lefelelsz neki, kinyírlak, ha egyest kapsz, mert a kövi
tuti én leszek! – vágott közbe Dodó.
- Hah, kösz... – dünnyögtem,
majd ránéztem a tanárra. – Essünk túl rajta.
- Remek! – csapott az asztalra
idegbetegen. Hát, íme a példa, hogy miért adja be az unalmast
egyszer az asztal. – Kinek a nevéhez fűződik a
relativitáselmélet?
- Einstein – dünnyögtem,
unott hangon.
- Plank? – vágta rá kapásból
a kérdést.
- Kvantumfizika... –
dünnyögtem tovább.
- Mágnességtan? – ennek
sosem fogy ki a készlete?! De amúgy én kajakra megelégszem az
egyessel, rohadtul félek ettől a nőtől. Pasastól. Basszus, már az
félelemmel tölt el, hogy ezt nem tudom.
- Maxwell...
- Mechanika?
- Newton, Kepler, Joule...
- Mi Einstein feltevése? –
tért át egy tök más témára, de csak így random, közlés
nélkül. Honnan tudjam, amúgy?! Rohadtul
nem jegyzek meg ilyen szarságokat...
- Aj, ö... – fújtattam,
elgondolkodva. – Nincs éter, a fénysebesség minden
vonatkoztatási rendszerben ugyan annyi, asszem 300.000 km/s éééés...
Basszus, meg még van egy, azt képzelje oda.
- Na, megvárom, míg kitalálod!
– dőlt hátra karba tett kézzel a tanár.
- Ch, kösz! – fújtattam, a
szám szélét rágva. – Aj, valami olyasmi, hogy a fénysebesség
csak elérhető.
- Azaz? – kérdezett tovább.
- Mit „azaz”?! Ezt nem tu...
Ja, hogy csak megközelíthető, de el nem érhető? – jutott
eszembe végül.
- Ez kérdés? – jesszusom,
ennek mégis honnan jönnek ezek a szívatós kérdések.
- Tőlem veheti annak is –
vontam meg a vállam.
- Jól van, helyedre, ötös
alá! Dominika! – lapozott párat a naplóba, a lány meg tök
kikészülten cserélt velem helyet. Mellesleg, hát én még
mennyire kikészült voltam.
- Elkezdi „az utolsót meg
képzelje oda”. Hát te kész vagy! – veregette meg a vállam
nevetve Ricsi.
- Baromagyú, neked ezt le sem
írtam, el sem olvastam, tudod mikor hallottam erről utoljára?!
Nyolcadik év elején, most meg 11-ik második féléve van! –
vertem fejbe a füzettel, aztán nagyba fújtattam tovább. –
Mintha nekem ilyen szarságokat kellene random megjegyezgetnem!
- Mellesleg, megjegyezted,
szóval most miért is hisztizel?! – nézett rám értetlenül
Szili.
- Remélem te is kijutsz majd
ehhez a... Ehhez, és akkor megtudod, hogy miről pofázok! –
duzzogtam tovább. Most komolyan, áá! Mindegy, úgy is van
fontosabb dolgom. Visszaírok inkább Kristófnak.
Kristóf üzenet: Február 1.
Mit csinálsz akkor?!
Ser üzenete: Honnan tudjam?! Én
még azt sem tudom, hogy mit fogok csinálni az elkövetkezendő öt
percben...
Kristóf üzenete: Remek, akkor
csak az enyém leszel, ez az! :D
Ser üzenete: Ja, egyből az
ágyadba is megyek, nem?! -.-” Ne fárassz, nem vagyok jó
kedvemben!
Kristóf üzenete: Seredech, ne
idegesíts már fel! De most komolyan, pontosan tudod, hogy pont
ilyet nem erőltetnék!
Ser üzenete: Jól van, tudom,
bocs, oké?
Kristóf üzenete: Jól van,
mindegy, erre majd személyesen visszatérünk.
Ser üzenete: Tőlem...
Kristóf üzenete: Na, ezt félre
téve... Milyen nap lesz szerinted feb.1-én?!
Ser üzenete: Kristóf, f***
tudja, nem szoktam ilyenekkel foglalkozni...
Kristóf üzenete: Azt vettem
észre... Hétfő lesz amúgy... És, most remélem a női bajodtól
vagy ilyen ingerült.
Ser üzenete: Nem, nem amiatt
vagyok!
Kristóf üzenete: Éééés,
ugye feb. 6-án sem lesz ez a bajod?
Ser üzenete: És még te
háborodtál fel az előbb, de most komolyan...
Kristóf üzenete: Te most miről
beszélsz?!
Ser üzenete: Nyomtassak ki
neked egy naptárat, és x-eljem be a napokat, jelezve, hogy „sorry,
de ekkor, ekkor és ekkor nem alkalmas”?! Fú, hallod, ne idegesíts
már te is, de tényleg...
- Seredech! Hahó! – bökdöste
tollal Ricsi a vállam.
- Mi a rák bajod van már neked
is?! – fordultam hátra idegesen, és áá, kicsit sem voltam nagy
hanggal.
- Kedves Seredech,
megkérhetnélek, hogy halkabb hanggal legyél, csak egy picikét? –
nézett rám az ofő kedvesen, mire csak megvontam a vállam.
- Minden oké? – néztek rám
a fiúk megdöbbenten.
- Igen, minden full happy, miért
nem úgy nézek ki talán?! – daráltam idegesen.
- Hát már bocs, de rohadtul
nem – nevette el magát Milán. Várjunk, ő nem Drina mellett ült
eddig?! Á, le sem szarom, van nagyobb bajom is.
- Bocs, hogy nem vagyok képes
örökkön vidám lenni! És amúgy is, a tököm kivan már vele,
hogy én senkinek sem vagyok jó, mert mindenkinek van valami
kivetnivalója! Még ennek a....! Á, mindegy! – legyintettem
idegesen, majd levágtam a telefonomat a padra, és én is követtem
a rávágódási technikát. És még hol van a nap vége, de
komolyan, áá!
Végül negyed órával
kicsengetés előtt vettem csak újra kezembe a telómat. Mellesleg,
itt megjegyezném, hogy dupla óránk volt. Lényegtelen, de mindegy.
Kristóf üzenete: Na, akkor
most szeretném megkérdezni, hogy mégis mi a konkrét bajod?!
Ser üzenete: Mi lenne?! Semmi,
csak alapba feltolták az agyam, te meg még kérdezel ilyen
baromságokat is!
Kristóf üzenete: Tudod, a
kérdésem célja nem baromság...
- Mi a jó élet bajod van már
neked is?! – kaptam fel a fejemet Dominikre, ugyanis folyamat engem
nézett, már vagy öt perce.
- Semmi, csak mégis
beigazolódik a gyanúm – mosolyodott el gúnyosan. – Még 24 óra
sem telt, hogy elment, de te már most nem bírod ki. És mi lenne,
ha tudnál az ő kis ügyeiről? Pech, vagy inkább szerencse?
- Ismered x éve, rohadtul ne
pofázz róla ilyeneket! Mert lehet, hogy te hiszed magad az
okosabbnak, de én vele nőttem fel! – idegesített fel még
jobban.
- És? Mit számít, ha abban a
másfél évben nem beszéltetek? Tudod, lehet, hogy te azt hitted,
de neki sem állt meg az élet, rád várni meg tök baromság,
plusz, kikészítő is – nyújtózkodott, hátradőlve a széken,
majd ismét rám pillantott. – És, a nagy védő szerepéből is
mi lett? Ő Pécsen, te Pesten. Nem két szomszédos városról
beszélünk.
- Ha tudnád, hogy mennyire nem
tudsz lelki terrorban tartani – néztem rá gúnyosan mosolyogva. –
Tudod, lehet, azt hiszed, hogy annyira nagy lettél, mert hirtelen
kiderült, hogy hű de rossz fiú híredben álltál, de elárulok
egy kis titkot: hozzám örökké kevés leszel. És lehet, hogy most
többnek tartod magad, mert kihallgattál egy beszélgetést, de
ettől még mindig nem jutottál feljebb. Hidd el, nem tudsz olyat
mondani, ami az én életemet űberelné, ugyanis, csak egy részletet
tudsz. Viszont a terror lelki része ott kezdődik, amit csak én és
Kristóf tudunk. Amiről még Krisz sem tud semmit.
- Ezt hogy érted? – nézett
rám megdöbbenve a srác.
- Meglepő, mi?! Tudni valamit,
ami valójában mégsem ér semmit, bár valami komolyabbnak az
alapja. Hm, nem, nem ér semmit – nevettem el magam. – Adok egy
tanácsot: ne rendezz velem gonoszsági versenyt, mert te még nem
láttad, amikor igazán szemét vagyok. De amint kihúzod a gyufát,
azt ajánlom, hogy menekülj. És hidd el, nem tőlem kell félned,
ó, dehogy!
- Te miről... – kezdett bele
ismét, azonban közbeszóltam. Mellesleg, a srác tök le volt
fagyva, tényleg úgy látszott rajta, hogy elhitte, hogy mindent
tud. Ó, pedig ez mennyire nem igaz.
- Én sosem mocskolom be a
kezem. Van valaki aki megteszi helyettem, sőt ezt a valakit az sem
izgatja, hogyha azt mondom, hogy nyírja ki a saját rokonát.
Nyugodt szívvel meg fogja tenni. És igen, elviszi helyettem a
balhét, mindent magára vállal, miközben én mit csinálok?! Csak
megyek tovább előre. És ez az, ami sosem fog változni –
ragadtam meg a pulcsiját, majd közelebb húztam magamhoz. – Nem,
te egyáltalán nem tudod mit jelent annyira félni valakitől, hogy
már a biztonságot taszítod el magadtól, csak hogy az a bizonyos
valaki ne bánthassa azokat, akiket szeretsz. Ha ezt átélted és
elérted, hogy legyen melletted egy olyan hülye, aki mindent
feltakarít helyetted, na akkor te már belül egy senki leszel.
Ebben az esetben, hajlandó vagyok veled beszélni bármiről, de
tényleg bármiről. Addig viszont, jobb, ha nem teszel nekem
keresztbe, mert azt keservesen meg fogod bánni! – engedtem a
ruháját, Dominik pedig hátraesett a székkel. Basszus, most
rohadtul felhúzta az agyamat.
Ser üzenete: Tudod mit?!
Egyébként nem, 6-án sem lesz olyan bajom, megnyugodhatsz! De az
biztos, hogy ezen a napon a közeledbe sem megyek! Sőt, tegyél meg
egy szívességet, és maradj Pécsen! Kösz!
Kristóf üzenete: Ha??!?!
Kristóf üzenete: Hahó,
Seredech!!
Kristóf üzenete: Seredech, itt
vagy?!
Kristóf üzenete: Seredech!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése