2. évad - 7. rész – Megvagy, Amerika!

    Ezek után még egy kicsit beszéltünk Dominikáról, meg úgy általában mindenről, majd letettem, nem akartam őket jobban zavarni. Elregéltem Krisznek, aki az egész beszélgetést kíváncsi tekintettel nézte végig, majd nekem el kellett készíteni Luna elő vacsiját: paprika, természetesen.

- Szóval, hercegnőt csinálsz belőle? – nevetett fel végül Krisz.

- Ja, tudod, ilyen kis csajos dolog – ültem vissza a székre, a mellettem lévő székre pedig Luna pattant fel, és el is kezdtük enni a paprikát.

- Vele mi lesz, ha bejön Amerika? – bökött a fejével Lunára.

- Még kitalálom addig. Amúgy, erről jut eszembe, te még nem is láttad a képeket – nyomtam Krisz kezébe Luna paprikáját, majd kimentem a nappaliba, és elvettem az asztalról a képeket, majd, a konyhába beérve, levágtam Krisz elé a pultra, ő pedig közben megetette Lunát azzal az egy negyed szelettel.

- Azta! És mi lesz, ha komolyan nekiálltok?! Szerintem, ha ezekkel nem jutsz ki, akkor már semmivel – hadarta, fel sem nézve a képekből.

- Nem vagy kicsit elfogult? – nevettem fel kínosan.

- Nem, csak büszke a húgomra, és az nem ugyan az. Mellesleg, én nem szoktam agyon dicsérni az embereket, ők dicsérnek engem, láttad még Szonja is megmondta – nevetett fel ismét.

- Most ezen fogsz lovagolni? – néztem rá, unott tekintettel, majd Luna megharapta az ujjam, jelezve, hogy kéri a következő szeletet. – Hallod, kérhetek valamit?

- Na? – vett el a tálkából ő is egy szeletet, Luna pedig nemes egyszerűséggel csak csúnyán nézett rá, majd a fejét elfordítva leugrott a székből és duzzogva hagyta el a konyhát.

- Szóval, ha kijutok...

- Kijutsz! – szögezte le a nem biztos tényt, közbeszólva ezzel a mondatomba.

- Oké, de a lényeg, hogy szeretném, ha kijönnél velem. Dávid mondta, hogy egy hét max., és hogy vihetek ki magammal valakit, akit ismerek. Léna úgy is elmegy nyaralni egy hónapra, gondoltam kijöhetnél körülnézni, meg ilyesmi – daráltam el a lényeget.

- Ez komoly? Engem akarsz először kivinni? – lepődött meg Krisz, de azért mosolygott, én meg csak bólintottam. – De akkor majd kisegítesz, nekem nincs felsőfokú nyelvvizsgám.

- Legkisebb baj, még ki sem jutottam, szóval ne éld bele magad – nevettem el magam. – Figyelj, mit beszéltetek?

- Szverekkel?! – tette fel a tök hülye kérdést, de azért bólintottam, ő meg csak sóhajtott. – Legszívesebben kiverném belőle a szuszt is, mert egy vak barom. De, nem tudom... Érdekes volt.

- Konkrétan? – vontam fel a szemöldökömet.

- Most neked is pofázzam el az egyértelműt?! – kérdezett vissza és már kezdett ideges lenni.

- Nem kell – vontam meg a vállam.

- Oké, szereted?! – terelt hirtelen.

- Ha?! – kérdeztem vissza értetlenül.

- Azt kérdeztem, szereted?! – tette fel még egyszer a kérdését.

- Most ennyire hülye te sem lehetsz! – temettem a kezembe az arcomat.

- Nem ezt kérdeztem! – szólt vissza határozottan, én meg nem mondtam semmit, csak magam elé bambultam. – Na, oké, hogy én tudom, de neki is tudnia kéne – állt fel, majd megveregette a vállam, és kivonult a konyhából. Remek... Aj, mégis ki a... Ja, semmi, csak Dani írt.

Dani üzenete: Hello, Hercegnő. Láttam a képeket és apám nem éppen ér rá, szóval én darálom el, hogy Amerika: pipa! ;)

Ser üzenete: Tényleg?! De hogy és... Te úr isten! :D :D

Dani üzente: Most tárgyal velük még apa, csak gondoltam elkotyogom. De a többit majd ő elmondja :)

Ser üzenete: Köszi :D

- Drina!! – vágódtam ki a konyhából és egyenesen Drinát kezdtem el keresni, aki a kertjében tevékenykedett. – Drina, Drina, Drina!

- Mi van, mi van, mi van?! – kérdezett vissza Drina meglepetett, majd a képébe nyomtam a telefonomon a Danival váltott üzeneteket, ő pedig egyből a nyakamba ugrott. – Te úr isten! Nagyon ügyes vagy!

- De még semmit nem csináltam – nevettem el magam kínosan, és Dávid már hívott is. Kihangosítottam a telefont, hogy Drina is jól hallhassa.

- Bár az én okos kis fiacskám elkotyogta, azért én is elmondom. Jövőhéten hétfőn indul a washingtoni meló! – üvöltött bele szinte a telefonba tök izgatottan.

- Ez tök szuper, főleg, hogy ilyen gyorsan válaszoltak – esett le a dolog, hogy szinte alig küldte el a képeket.

- Hát, még akkor elküldtem, amikor aláírtad a szerződést. Na, letudjuk az itteni munkát ezen a héten, és akkor szombaton szállunk is a gépre. Gondolom akarsz egy kicsit várost nézni, meg ilyesmi. Addig találd ki, hogy kiket akarsz hozni, de egyenlőre maradjunk egy személynél, ha Washingtonban megkapod az éves szerződést, akkor akár kit kihozhatsz – darálta a lényeget.

- Már kitaláltam, de az éves szerződés mit takar? – tértem rá egy érdekesebb témára.

- Azt bármikor meg lehet hosszabbítani, a minimum egy év. Ennek hatására mindenhol az egész világon kaphatsz felkéréseket, nem csak sminkes témában, amik ugyan így reklámban meg ilyesmiken fognak megjelenni – magyarázta a lényeget Dávid, én meg összenéztem Drinával és ő már a száját fogta be, nehogy elsikítsa magát. – Na, holnap a többit megbeszéljük, annyit kérek, hogy reggel fél tíz fele legyél itt.

- Lehet egy pár percet késni fogok, mert el kell még intéznem valami fontosat – jutott eszembe, hogy  Milán költöztetői is akörül jönnek.

- Hallod, maximum egy órát kapsz, de fél tizenegy legyen a végső, megértettük egymást?! – kérdezte szigort erőltetve magára, nem sok sikerrel amúgy. Amikor letettük, Drina azonnal sikított is és a hangzavarra a srácok is kijöttek.

- Na, mi van?! – karolta át a vállam Szili.

- Szombaton utazom Washingtonba! – daráltam el tök gyorsan.

- Megmondtam, hogy kivisznek! – kacsintott Ricsi elismerően, mire ő is kapott egy ölelést. Most tök jó kedvemben vagyok, szóval nem gáz ám. 

- Halljátok, ameddig nem kapok éves szerződést, csak egy valakit vihetek ki és nem akarom, hogy harag legyen, vagy ilyesmi, de először Kriszt vinném el – néztem a többiekre, mert úgy gondoltam, hogy azért az mégis így fer, hogy megbeszéljük, meg ilyenek.

- Ugyan, de kövire akkor engem viszel – röhögött fel Ricsi.

- Kövire már mindenki jön velem – nevettem el magam én is, majd Drina ismét a nyakamba ugrott, a fiúk meg ezt csoportos ölelésnek vették, szóval még vagy öt percig álltunk az udvaron, és egymást ölelgettük. Ezzel csak az volt a baj, hogy én volt legbelül, a többiek meg szinte agyonnyomtak.

***

    Még mielőtt Krisz el ment volna, gyorsan elmondtam neki, hogy mi is volt. Persze, tök be volt zsongva, hogy kijöhet velem, meg ilyesmi, de ezután hagytam is készülni, mert hát, holnap délután mennek Lénáék, egyértelmű volt, hogy vele lesz. Amikor felmentem a szobámba elrendeztem Lunát, aki mostanra már szép felnőtt cica lett és még a fésülést is megszerette. Persze, amikor kimentem cigizni az erkélyre jött velem ő is, és elkezdtem simogatni. Azért, gáz lesz itthon hagyni egy hétre, de vigyázni fognak rá, azt tutira veszem. Később meg, ha tényleg meglesz a szerződés, akkor megpróbálom kivinni magammal, de addig nem akarom, hogy feleslegesen utazgasson egy héten kétszer is, főleg, hogy ha nem is fogja jól viselni a repülést. Luna nyávogására Dominik is kijött és egyből rákérdezett a nagy örömömre. Mindent elmondtam neki, a reggeltől kezdődően, és persze, ő is kíváncsi volt a képekre. Első megjegyzését inkább nem írom le, a második viszont az volt, hogy: „Ezekkel számítható volt, hogy kivisznek”. Hát, ja. Egyébként, ezután elment futni, kérdezte, hogy megyek-e vele, de inkább most nem. Folyamat ő jár az agyamba, nem tudom kiverni azt a csókot sem és... Azt sem tudom, hogy mit is érzek. Ma erről beszélgettünk Mátéval, mert hát, ő mégis kívülálló ilyen tekintetben, és ő azt mondta, hogy szerinte ez az egy hét pont jól jött. Nem értettem, hogy most ez hogy jön ide, és ekkor magyarázta meg, miszerint, ha hiányozni fog és nem csak úgy, mint mondjuk Ricsiék, akkor tuti beleszerettem, ha meg nem, akkor a szívás, mármint Dominikre nézve. Hát, lehet, hogy igaza van, de azért az is nyomást jelent most, hogy már január óta ugye erre hajt... Azért, tök szívás lesz majd, ha visszajöttem ezek tudatában elé állni, és megmondani a negatív értékelést.

    Reggel, amikor felkeltem egyből mentem Milán házához, de ugye így is késében voltam. Szerencsére pont akkor futottam be, amikor a költöztetők is, azaz fél tízkor. Mivel kaptam egy órát, ezért gondoltam tízig várok, és utána Milánék is hamar ideérnek, meg Drina eljött velem, arra az esetre, ha nekem el kéne mennem. Érdekes módon Milánék is befutottak negyed tizenegykor és a kis Szonja, amikor kiugrott az autóból, rögtön odarohant hozzám.

- Szia, te kis Hercegnő! – kaptam fel az ölembe és nyomtam egy puszit az arcára. – Figyelj csak, nekem most el kell mennem dolgozni, de amint visszaérek, elmegyünk arra a csajos napra, rendben?

- Nem mehetek veled? Na, létszi, létszi! – kezdett el könyörögni, és csak úgy csillogtak azok a gyönyörű világosbarna szemei.

- Törpe, hagyd, hagy mennyen, utána is nyúzhatod eleget – szedte ki a kezemből Milán Szonját, aki rögtön elkezdett hisztizni, hogy ő nem akar lemenni az ölemből, és a kis kezeivel a nyakamba kapaszkodott meg. – Szonja, segítsünk inkább anyának bepakolni, addigra Ser is végez mindennel.

- Nem! Én Serrel akarok menni! – szorította még jobban a nyakam, sőt még az arcát is hozzányomta az enyémnek.

- Hallod, elviszem. Drinával segítsetek kipakolni Szandinak – néztem Milánra, mert nekem amúgy is idő volt, meg szerintem el fogunk tudni majd lenni. Mátéék mondták, hogy ott lesznek, szóval maximum rájuk bízom, ha nekem nagyon pörögnöm kell.

- Biztos? – nézett rám kérdőn Milán.

- Aha, Dávid mondta, hogy ma csak körbevezetés lesz és ki tudja. Lehet sztárt csinálok ebből a Hercegnőből – nevettem fel, majd nyomtam az arcára egy puszit, amit vissza is kaptam. Milán csak nevetve pakolta át Szonja ülését, és mi el is indultunk, ő pedig megbeszéli Szandival a dolgokat.

- Ser – szólalt meg hirtelen Szonja. – Fogunk enni sütit?

- Persze, csak először elrendezek pár dolgot és szerintem neked is fog tetszeni az a hely, ahova megyünk – néztem rá mosolyogva a visszapillantóból.

- Krisszel mikor találkozhatok? – kérdezett vissza rögtön.

- Hát, ő szerintem délutánig aludni fog, de mit szólnál hozzá, ha majd itt végeztünk, akkor rögtön hozzánk mennénk, és felébresztenénk? – parkoltam le azon a helyen, ahol tegnap elkezdődött a jövőm. Gyorsan kikaptam Szonját az ülésből, majd ő előre is rohant, én meg utána mentem, az ajtóban pedig Máté várt.

- Sziasztok – nevetett fel, amikor Szonja véletlenül nekiment, ezért inkább az ölembe vettem.

- Bocsi, hogy késtem, csak Szonja nem akart elengedni, így végül elhoztam. Nem baj, ugye? – kérdeztem meg, a biztonság kedvéért.

- Dehogy, szeretjük a gyerekeket – nevetett fel, majd beindult az épületbe, mi pedig követtük.

- Ser – kezdett el a fülembe suttogni Szonja. – Azt hiszem, szerelmes vagyok.

- Hűha, na és ki a szerencsés? – kérdeztem vissza elmosolyodva.

- Ő – mutatott az előttünk haladó Mátéra, aki amint ezt meghallotta, csak elnevette magát és őt követtem én is.

- Figyelj csak, Törpe. Ő még egy picikét idős hozzád, de majd keresünk valami jó kis srácot a játszótéren – nyomtam egy puszit az arcára.

- Hát, akkor ez tiltott szerelem lesz – kapta ki a kezemből Máté Szonját, aki csak nevetett ezen a tettén. – Apa bent vár.

- Késtél két percet! – szólalt meg rögtön Dávid, karba tett kézzel, mikor beléptem az ajtón, engem pedig követett Máté Szonjával.

- Bocsi, viszont be szeretnék mutatni valakit – vittem oda Szonját, aki elkezdte vizslatni Dávidot. – Ő itt Szonja, az unokatesóm, ma velünk lenne, ha nem baj.

- Persze, hogy nem. Máskor is lehetsz velünk – mosolygott kedvesen Dávid, majd rám szögezte a tekintetét. – Akkor, bemutatnálak a sminkesnek, a fodrásznak és a stylistnak, vagyis ezek közül csak az egyiknek. De ők lesznek innentől a te segítőid, mindig szóval, remélem jól kijöttök majd.

- Szia, Nagy Dorinának hívnak. Én leszek a fodrászod és a stylistod is egyben – mutatkozott be egy hosszú szőkésbarna hajjal és zöldeskék szemmel rendelkező fiatal lány, aki szerintem alig lehet több, mint én. Viszont, a kisugárzásából nagyon szimpatikusnak tűnik.

- Szia, szerintem maradjunk annál, hogy Ser – mutatkoztam be én is.

- A sminkesed most ideiglenes lesz, vele csak jövőhéten találkozol, mivel van kint egy munkája. És, szeretném megkérdezni, hogy kit hozol ki magaddal? – lépett közelebb Dávid hozzánk, de egyébként eddig Szonjával játszott.

- Nem baj, ha közben megnézem a hajadat? Csak, hogy tudjam, hogy mivel lesz dolgom – mosolygott kedvesen Dorina, én meg csak bólintottam.

- A bátyámmal beszéltem meg – ültem le egy székbe, közbe Dorina kiszedte a hajamból a hajgumit és végighúzta a kezét a hajamon.

- Nagyon ápolt, szép hajad van. Nem lenne baj, ha begöndöríteném? Csak a formálhatóság miatt, ma nem lesz semmi komoly munka – lépett elém az előbb említett személy.

- Dehogy, akkor viszont megkérhetnélek, hogy Szonjából is csinálj valami kis hercegnőt, ha van időd? Tudod, csajos napot tartunk és megígértem neki, hogy hercegnőt varázsolok belőle – néztem fel Dorinára.

- Persze, semmiség – nevetett fel, majd elkezdte begöndöríteni a hajamat. – Könnyen formázható, könnyű dolgom lesz veled.

- Örülök – nevetettem fel.

- Figyelj csak, elkérhetném a bátyád adatait? Holnapra megszerzem a vízumokat, egy éveset, csak ahhoz ugye kellenének az adatok. Meg egy fénykép róla, ha tudsz adni, az jó lenne – lépett mellénk ismét Dávid, aki eddig nagy telefonálgatásban volt. Gyorsan átküldtem neki SMS-ben mindent, képet, adatokat Kriszről, ő pedig ismét elment intézkedni.

- Szonja, gyere csak egy picit – szóltam oda hozzájuk, mivel úgy néz ki, hogy Máté segítsége nélkül is menni fog a felügyelete. Amikor odajött hozzánk, beleültettem a másik székbe, ami mellettem volt. – Dorina meg fogja neked is csinálni a hajadat, ilyen kis hercegnős stílusban, jó lesz?

- Igen! – kiáltott fel lelkesen Szonja. – Köszönöm, Dorina néni.

- Jaj, csak ne néniz, kérlek – nevetett fel Dorina. – Tizennyolc éves vagyok, nyugodtan tegezhetsz.

- Hogy, hogy ilyen fiatalon itt dolgozol? – lepődtem meg.

- Hát, idén végeztem a szakközépben, gondoltam, megpróbálkozok elhelyezkedni. Bár, nem teljesen vagyok még hivatalos stylist, Dávid úgy vett fel, mivel szeptemberben teszem le arra is a vizsgát. És, igazából te vagy az első ilyen munkám, mármint, már dolgoztam egy-egy emberrel, de csak egyszeri alkalomra – amikor befejezte a mondatát, mosolyogva lépett el mellőlem, így meg tudtam nézni a munkáját a tükörben. Mit ne mondjak, nagyon király lett.

- Hű, ez nagyon jó. Köszi szépen – nézegettem még mindig magam a tükörben. Ezután áttért Szonjára, akinek szintén hullámos hajat varázsolt össze, és mire vele is végzett, visszatért Dávid is. Egyébként, míg Szonjával foglalkozott, nagyon sokat beszélgettünk. Tényleg nagyon szimpatikus a csaj, van nyelvvizsgája, ugyan úgy felsőfokú, mint nekem, csak ő tavaly tette le, én meg most májusban. Ezzel most sokat fogunk érni, ha külföldre megyünk, legalább nem kell tolmács vagy ilyesmi.

- Figyelje csak, a bátyád tud angolul? – nézett rám a telefonjából Dávid.

- Aha, van egy középszintű nyelvvizsgája, és csak szerinte nem fogja tudni megértetni magát kint, de max. segítek neki. Amúgy, menni fog neki – álltam fel a székből, mivel Dávid közben elindult egy másik terem felé, Szonja jött velünk, Dorina pedig ott maradt elrendezni a cuccait.

- Na, akkor nem lesz gáz – nyitott ki egy ajtót Dávid, majd megérkeztünk a tegnapi fotóstúdióba. – Nos, tegnap már találkoztatok, de bemutatnálak egymásnak. Ő itt Lengyel Márk, Márk, ez a csaj pedig az új feltörekvő modellünk, akkor... ezek szerint maradtunk a Seredech-ben, igaz? – nézett rám kérdő tekintettel.

- Aha – mondtam nevetve, majd kezet ráztunk Márkkal.

- Remek, akkor. Márk lesz a magyarországi fotósod, mindig ő fog fényképezni, amikor itthon vagyunk. Kintre meg a felkérők biztosítanak saját fotósokat – magyarázott tovább Dávid. – Akkor, Márk és Ser, holnap kezdjük a fényképezést, ha lehet, kisasszony, ne késs el a déli időpontról!

- Nyugi, az csak mára vonatkozott – nevettem el magam.

- Ser! Holnap én is eljöhetek? – kezdte el rángatni a kezem Szonja, én meg csak kérdő tekintettel fordultam körbe.

- Persze, majd készítünk rólad is fotókat, csak azok nem lesznek publikusak – nevetett fel Márk, majd vissza is ment fényképezni. Ekkor pedig Dávid tovább lökdösött minket.

- Nos, hol van Dani? – nézett körbe már a folyosón Dávid. – Á, mindegy. Nos, így elöljáróban elmondanék néhány dolgot a jövőhétről. Meg úgy alapba. Dani mindenhova veled, illetve veletek fog menni. Ennek több oka van, egyrészről ő ismeri legjobban a helyeket, másrészről, te még csak tizennyolc éves vagy és bár felnőttnek számítasz, azért szerintem nem ártana, ha valaki figyelne rád, illetve arra, aki veled megy, mert lássuk be, vagy veled egykorúak, vagy fiatalabbak.

- Ahogy szeretnéd – vágtam rá, majd odaadtam Szonjának a telefont, mivel időközben beértünk Dávid irodájába és Szonja beszélni akart Milánnal.

- Nos, holnap akkor fotózás, pénteken pedig pihensz, szombat hatkor indul a gép – vázolta tovább a dolgokat. – A cég minden modelljének biztosít egy magánképet, a tömeg miatt, illetve a késések elkerülése végett. Még dél előtt megérkezünk, elfoglaljuk a hotelt, és onnantól elméletben azt csináltok, amit akartok. Gondolom, nem szándékozol egy szobában lakni a bátyáddal, szóval külön szobát béreltem, illetve, annyian megyünk, hogy egy teljes szint a miénk.

- Hű – pislogtam, és próbáltam felfogni a hallottakat. – Azért ez nem túlzás egy picit? Elméletben modellként írtam alá a szerződést, nem énekesként.

- Majd még ezek után jön a java – sóhajtotta csüggedten Dávid.

- Én még nem akarom tudni – tettem fel védekezően a kezem, mire Dávid csak felnevetett.

- Nyugi, ha elmondanám, attól úgyis csak megijednél. Nos, még valami. Ha esetleg nem tudnék elmenni veled, ami szinte egy évben lesz max., kétszer, akkor Máté fog veled menni. Mondjuk, így is, úgy is jönni fog velünk a biztonság kedvéért, ha lebetegednék, vagy ilyesmi – folytatta tovább ott, ahol félbeszakítottam az előbb. – Tudom, hogy te ilyen kis bulizós vagy, de azért ne kapj nagyon vérszemet majd. Vagyis kaphatsz, csak ne harmadnapos legyél, mert max. vasárnap lesz időd kijózanodni, egy doboz Aszpirin társaságában – erre a kijelentésére csak nevetve bólintottam. – A jövőhét még talon, azonban, holnappal kapcsolatban nem lesz semmi. Déltől maximum kettőig megnézik, hogy a sminkek közül melyik szín áll a legjobban, azután ehhez csinálja meg Dorina a hajadat, illetve ehhez választ neked ruhát is, bár szinte lényegtelen lesz, hogy mit választ, mivel a smink lesz most elsőrendű.

- Oké – bólintottam ismét.

- Más... Hát, szerintem nincs. 

- Beszéltél Milánnal? – kérdeztem Szonját, amikor odarohant az asztalhoz és a kezembe nyomta a telómat.

- Aha és képzeld, mondta, hogy Krisz még alszik, szóval fel tudjuk költeni, ő meg szól a többieknek, hogy ne ébresszék fel, míg oda nem érünk – mosolyodott el Szonja.

- Ez szuper, nemsokára megyünk, rendben? – kezdtem el birizgálni a szép hosszú, barna haját, ami most hullámokban omlott a vállára.

- Szerintem mindent megbeszéltünk – szólt közbe Dávid. – Ha mégsem, majd hívlak. Ja, útleveletek nincs, ugye?

- Nincs – ráztam meg a fejem.

- Akkor jó, holnapra az is lesz – nevetett fel, és még jó, hogy előbb intézkedett, mint kérdezett volna, de mindegy. – Akkor, holnap délre, de el ne késs, vagy nagyon nagy baj lesz!

- Oké – mosolyodtam el, majd elköszöntünk Dávidtól, és indultunk is haza, hogy Szonja fel tudja kelteni Kriszt.